Ezt tegnapi parlamenti meghallgatása után közölte, amelyen a kormánypárti képviselők érthetetlen előzékenységének köszönhetően zárt ajtók mögött, sajtó- és kameramentes környezetben ecsetelhette, miért is nem tekinthető egyeztetésnek az, amikor a TASZ programvezetője (Sárosi Péter) fölkéri az ombudsmani hivatal főosztályvezetőjét (Borza Beáta), ugyan halasszák már el a józsefvárosi tűcsereprogram-jelentés nyilvánosságra hozatalát, amíg ő kinyaralja magát. S mivel ez nem egyeztetés – legalábbis Székely ombudsman szerint –, ezért marad a helyén (Nádor utca 22.). Az ő értelmezése szerint az sem egyeztetés, ha az exkendermagos Sárosi droglobbista fölkéri Borza független hivatalnokot, ne csak a jelentés nyilvánosságra kerülésének pontos időpontját árulja el neki, hanem néhány nappal előtte szóljon, „hogy legyen idejük felkészülni a jelentés tartalmának elterjesztésére”. Székely ombudsman tán nem olvasta figyelmesen a lapunk által nyilvánosságra hozott levelezéseket, netán szövegértési nehézségei vannak, mindenesetre most segítünk neki. Az a körülmény, hogy Sárosi droglobbista „terjeszteni” akarta a hivatalosan még közzé sem tett, elvileg senki által nem ismert jelentést, kristálytisztán mutatja: tudja, mi van benne, és terjesztésre érdemesnek gondolja. Így viszont nemcsak egyeztetésről van szó, hanem jóval többről. Ráadásul a hírek szerint a TASZ-beadvány és az ombudsmani jelentés túlontúl sok átfedést mutat. Mintha a hivatal plagizált volna, s így Sárosi és a TASZ gyakorlatilag társszerzője lett volna az ombudsmani opusnak, ami botrány a köbön. (Az a lehetőség, hogy az SZDSZ egykori drogügyi tanácsadója egy neki és a TASZ-nak kedvezőtlen tartalmú jelentést akart volna terjeszteni médiaszerte, nem túl életszerű – ha Székely ombudsman ezt mégis elhiszi, nagyobb a baj, mint gondoltuk.)
A baj egyébként így sem kicsi. Adott egy magát „jogvédőnek” mondó, titokzatos külföldi mecénások által pénzelt, súlyos devianciákat népszerűsítő-támogató-mentegető, hazánk ellen uniós szankciókat szorgalmazó szervezet (TASZ), amely első kézből, fű alatt megkaphatja egy elvileg független nemzeti intézmény (Alapvető Jogok Biztosának Hivatala) jelentését, sőt annak közzétételi időpontjáról egyezkedhet. Majd faarccal közlik, hogy ez így természetes, máskor is így csinálják. Hát ezért nagy a baj. Ha egy ilyen skandalum után az ombudsman a helyén maradhat, akkor ugyanott tartunk, mint 2006 szeptemberében. Akkor megint következmények nélküli ország vagyunk.
Pedig a Miniszterelnökséget vezető Lázár János is lemondásra szólította föl Székelyt, Kocsis Máté pedig úgy fogalmazott: a droglobbi befészkelte magát az ombudsmani hivatalba. Ezek után több mint furcsa, hogy az igazságügyi bizottság kormánypárti képviselőinek köszönhetően a nyilvánosság teljes kizárásával hallgatták meg tegnap az alapvető jogok biztosát, majd egy ejnye-bejnyének is kevés fölkérést intéztek hozzá: „a jövőben fordítson még nagyobb figyelmet a hivatal pártatlanságára”. (Magyarán: ne e-mailben bratyizzanak a „civilekkel”.) Úgy tűnik, az igazság kimondása helyett annak elkenését választották a képviselők. Az i-re a pontot a KDNP-s Rubovszky György tette föl, amikor többször is „sajtótámadásnak” minősítette a levelezések közzétételét, majd megsértődött az újságírókra, amiért a bizottsági ülés után nem őt, hanem az ombudsmant kérdezték előbb. Hát mi folyik itt?
