Az a mentőcsomag ugyanis, amit 2011 decembere, a végtörlesztés bevezetése óta épít lépésről lépésre a kabinet, nem mentesít senkit a visszafizetés kötelezettsége alól. Ugyanakkor a hitelösszeg és a törlesztés egyoldalú, indokolatlan, sok esetben ép ésszel felfoghatatlan emelését – duplázását, triplázását – törvénytelennek mondja ki, és ezzel, ha utólag is, de részben igazságot szolgáltat az adósoknak.
Ha a gyakorlatban is teljesül a törvényalkotó szándéka, a folyamat végén a kölcsönkért száz forint csak annyival lesz több, mint amennyivel a hitel felvevője már a szerződés aláírásakor is számolhatott.
Legalábbis ez a célja annak a jogszabálynak, amit szerdán fogadott el a parlament. Ez a törvény a mentőcsomag egyik legfontosabb elemének számít. Azt az eljárást igyekszik szabályozni, ahogyan a bankoknak, pénzügyi szervezeteknek vissza kell adniuk az adósoknak a tisztességtelennek nyilvánított lépésekkel elvett öszszegeket. Az Országgyűlés elé eredetileg bekerült tervezet éles kritikák tárgyává vált nemcsak a bankok, hanem az adósokat védő szervezetek részéről is.
A zárószavazás előtti napon benyújtott módosító csomag az utóbbi körből érkező észrevételek több fontos elemét is tartalmazta. Így például az elszámolási eljárás közben nem lehet a végrehajtásokat folytatni. 2016-ig meghosszabbították a kilakoltatási tilalmat, illetve nagyjából két esztendeig a kamatok és költségek emelésére sem lesz lehetőségük a pénzintézeteknek, nehogy menet közben áthárítsák a veszteségeiket.
Törvény ide vagy oda, azért a puding próbája most sem lesz más, mint máskor: a gyakorlatban dől el, sikerül-e a kívánt mértékben elszámoltatni a bankokat, és a törlesztőrészletek – átlagosan – negyedétől, harmadától tényleg megszabadulhatnak-e az adósok. Az első próbakő hamarosan az Alkotmánybíróság ítélete lesz. A banki eljárások tisztességtelen voltával kapcsolatban zajló perek során több ügy is kikötött a testület előtt. Sejteni lehetett, hogy a pénzintézetek nem hagyják ki ezt a lehetőséget.
A kormányfő évadnyitó parlamenti beszédében elég egyértelműen célzott bizonyos brüsszeli mozgolódásokra, várható uniós fellépésre is, ami mögött szintén a banki lobbi tevékenysége gyanítható. A kabinetet reménnyel töltheti el, hogy az alaptörvény őrein a Kúria devizaügyekben hozott jogegységi döntései nem akadtak fenn, márpedig az idén nyáron újabb lendületet kapott adósmentés alapvetően ezekre épül.
Az is kérdés, ha eljutunk odáig, hogy a bankok kiszámolják, mennyit kell visszaadniuk – törlesztőrészletként elszámolniuk – az ügyfeleknek, hány ilyen elszámolás végzi majd a pénzügyi békéltető testületeknél. Vélhetően sok tízezer, ami alaposan próbára teszi majd ezeket a szervezeteket és a magyar bíróságokat is.
Számos kérdés nyitott még. Ami egyértelmű, az a politikai szándék, ami többről szól, mint az adósok helyzetének javítása. Arról is, hogy hazánkban a jog ne csak önmagáért létezzen, hanem működése által a mindennapjainkban is érvényesülhessen az igazságosság. Aki valamit igaztalanul elvett, azt adja vissza – érvényesülhet-e újra a magyar társadalomban ez a szabály? Ez is tétje a bankok elszámoltatásának.
