Az ellenzék számára új időszámítás kezdődik, miután nyilvánvalóvá vált, ami négy éve is az volt: az eddigi politikájával, mondanivalójával, személyi kínálatával esélye sincs a visszatérésre. A teljes szervezeti dezintegráció és különösen korábbi nagy sikereinek helyszínén, Budapesten a főpolgármester-jelölés ügyében bemutatott tragikomikus előadása nem oka, hanem tünete a mély válságának. Az ellenzéki újjáépítkezéshez az önkormányzati pozíciók nyújthatnak kapaszkodót, de ebből most sem lesz túl sok. Néhány fővárosi kerület, nagyobb település, a 23 megyei jogú városból egy-kettő jelenti a hátországot, miközben a nem nagyvárosi szavazók körében – akik a megyei közgyűlésekről döntenek – a baloldal már a Jobbikkal is egyre nehezebben veszi fel a versenyt. (A radikális párt külön történet: van, ahol teret nyert, de a vágyott váltópárti státushoz szükséges áttörés megint elmaradt.) Budapesten az MSZP végérvényesen elvesztette domináns szerepét a baloldali térfélen azzal, hogy Bokros Lajos jobb eredményt ért el, mint négy éve főpolgármester-jelöltként a szocialista Horváth Csaba. Tarlós István győzelmét így sem fenyegette semmi; a főpolgármester valóban új korszakot nyithat Budapest életében. A Fidesz–KDNP pedig nagy sikerként könyvelheti el a biztos többséget a Fővárosi Közgyűlésben.
Az ellenzéknek – s most ide értem a kormányellenes „civil” segédcsapatokat és a radikalizálódás motorját adó értelmiségi holdudvart – legfőképp azt kell eldöntenie, hogy az eddigi úton haladva megpróbálja-e fokozni a kormányra helyezett külső nyomást, s magát a rendszeren kívül helyezve kíván-e politizálni (lásd Demszky Gábor szövegét az alkotmányos kereteken túli lehetőségekről). Vagy, maradva az alkotmányosság sáncai mögött, hagyományos politikai eszközökkel végre a szavazóbázisát növelve igyekszik az Orbán-kormány esélyes kihívójává válni. Az önkormányzati választásokon elért ellenzéki (rész)sikerek azt igazolják, hogy ez valódi politikai teljesítmények esetén ebben a rendszerben sem lehetetlen, idő pedig bőven lesz az alternatívaállításra.
A mai nap a kormányzásban is új szakasz kezdetét jelenti, amit a miniszterelnök előzetesen nem is titkolt. Az újabb kétharmados parlamenti felhatalmazás tavaszi megszerzése után a kormányalakítás egy lassított felvételhez hasonlított, s a kormány azóta is mintha csak a legégetőbb problémákra – devizahitelesek vagy az új uniós pályázatok ügye – fordított volna kiemelt figyelmet. Most jött el az ideje, hogy konkrét tartalmat kapjon a Folytatjuk! kampányjelszó; hogy kiderüljön például, miként is gondolja a kormány az oly sokat emlegetett nagy szerkezeti átalakításokat.
A hatalmi küzdelem jó időre eldőlt, a kirakós minden eleme a helyére került, talán eljön a tartalmi, szakpolitikai viták korszaka. Arra persze nem vennék mérget, hogy ettől nyugodtabb, kevésbé harcias lesz a magyar közélet.
