Tébolyda

Öt kilométernyi autópálya árából újranyithatna az OPNI.

A mentálisan sérült emberekkel szemben az igazságszolgáltatás is tanácstalan, elég, ha a brutális szigetszentmiklósi szülők minapi, felmentéssel felérő ítéletére gondolunk, vagy a tömeggyilkosságot tervező, legalábbis azzal fenyegető S. Ábel sajátos megbüntetésére. (Eredetileg két év hat hónap szabadságvesztést szabtak ki rá, ezt enyhítették ötven nap közmunkára.) Mintha sem az ügyészségek, sem a bíróságok egyes tisztségviselői nem tudnák, mit kezdjenek azzal, hogy bizonyos vádlottak ugyan látszólag köztörvényes bűncselekményt követtek el, mégsem bűnözők. Ha az ijesztő esetek még gyakoribbá válnak, az tovább fogja növelni a pszichiátriai betegekkel szembeni ellenérzést. Holott komoly tanulmányok mutatnak rá, hogy a rendesen ellátott betegek statisztikailag kevesebb bűncselekményt követnek el, mint a társadalom soha, semmilyen mentális problémával nem kezelt tagjai. Az OPNI épületegyüttesének helyreállítása, újbóli beüzemelése (vegyes egészségügyi funkciókkal) a Nemzeti Vagyonkezelő tanulmánya szerint tizenötmilliárd forintba kerülne. Nem kevés pénz, de nem is irreálisan sok. Körülbelül öt kilométer autópálya megépítésének a költsége, persze hasonlíthatnánk valami máshoz is. Egyelőre azonban Lipótmező elhagyott épületei között sétálgatni még biztonsági őrök kíséretében is ijesztő élmény. Az egykori boncterem ajtajára azt a feliratot véste valaki, hogy „ne nézz hátra”. Pedig mindannyiunk érdeke lenne, hogy a döntéshozók ezt végre megtegyék.