Itt nem Tribuszerné Aranyosi Margitka „piramisjátékáról” beszélünk (a hazai pénzügyi kultúra színvonalára jellemző, hogy hírneve ellenére szabadulása óta újabb balekokat sikerült becserkésznie), hanem az ország egyik legnagyobb brókerházából „eltűnt” tízmilliárdokról, károsultak tízezreiről.
Lapzártánkig mindössze az állam, vagyis mi, adófizetők jelentkeztünk be (jó, ha tudjuk!), hogy a megkopasztott önkormányzatoknak „tűzoltásként” 245 millió forintot adjunk. Vagyis nem Pintér Zoltán, a Buda-Cash alapítója, a száz leggazdagabb magyar egyike, nem Tölgyesi Péter, nem Varga Péter, nem Gyarmati János és nem Pál Gyula igazgatósági tagok fizettek, bár gyaníthatóan lenne miből.
A magyarországi megtakarítások gyarapodtak az utóbbi években, mára elérték a GDP 80-90 százalékát, a bankbetétek felét pedig külföldön tartja a lakosság. Vajon miért? A kinti kamatszintek még a hazainál is alacsonyabbak, mert defláció fenyegeti Nyugat-Európát, több országban már negatív a kamatláb. Ha a befektetői bizalom elillan, rengetegen vihetik ki megtakarításaikat az országból. Megéri ezt kockára tenni néhány milliárdos komfortérzetének megőrzéséért? Vagy lopni tényleg csak nagyban érdemes?
