A hazai nyugdíjrendszer hosszú távú (30 éven belüli) fenntarthatatlanságára évek óta figyelmeztetnek a hazai szakemberek. A KSH kutatóintézetének múlt héten publikált jelentése rengeteg olyan (részben korábban is jól ismert) problémát vet fel, amely ezen vélekedéseket erősíti. Kiemelt helyen szerepel a társadalom elöregedése: lassan több évtizedes „hagyomány”, hogy kevés gyerek születik, viszont egyre tovább élünk. Ez a párhuzamos folyamat pedig előbb vagy utóbb súlyos problémákat okoz a felosztó-kirovó nyugdíjrendszerben. Sokan meglepve olvastak arról is, hogy 2060-ra 7,9 millióra zuhanhat Magyarország lélekszáma, pedig a három évvel ezelőtti jelentésben ugyanez a szám szerepelt.
A nyugdíjkérdés lassan olyan témává növi ki magát, mint a politika vagy a foci: mindenki ért hozzá, mégsem jutunk egyről a kettőre. Ennek a legfőbb oka pedig az, hogy a mindenkori döntéshozók egy része a politikai túlélésre játszik, másik része pedig homokba dugja a fejét, miközben ez a játék valójában már jó ideje a mi és a gyerekeink bőrére megy. A tehetetlenség következményeit csak évtizedek múlva érezhetjük ugyan, de szavazni addig is fogunk. Legfőképpen arra, aki valódi megoldást kínál egy tisztességes nyugdíjaséletre.
