Alku a gonosszal

Sikerült alkut kötni a „gonosszal”. Bár évtizedekig tartott, végül letörték Irán szarvát.

2015. 07. 14. 22:01
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Felhőtlenül elégedettek lehetnek a tárgyalásokat bonyolító hatok – az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai és Németország –, hiszen dacára minden politikai ellenszélnek, tető alá hozták a megállapodást. Külön siker ez Barack Obama amerikai elnöknek, aki mandátuma végére valami emlékezeteset is felmutathat kudarcos külpolitikájában, nem beszélve külügyminiszteréről, John Kerryről, akinek sokan már előre odaítélték a Nobel-békedíjat. Örülhetnek Teheránban is, hiszen az ország az ellene hozott szankciók feloldásával végre fellélegezhet, véget érhet az elszigeteltségük, ráadásul a büszkeségükön sem esett csorba, miután a legvégsőkig harcoltak.

Meglehetősen népes ugyanakkor a csalódottak tábora. Először is ott vannak az amerikai republikánusok, akik a kongreszszusban ugyan még elkaszálhatják a megállapodást, de Irán szerepének megváltozása számukra mindenképpen vereség. Emlékezetes, hogy George W. Bush korábbi amerikai elnök 2002-es beszédében még a gonosz tengelyének (Axis of Evil) nevezte az iraki–iráni–észak-koreai hármast, amelyből mára nem sok maradt. Irakot „demokratizálták”, hogy helyén az Iszlám Állammal új szörnyeteg szülessen, az iráni béküléssel pedig a régi gonoszok közül már csak Kim Dzsong Un maradt. Nem tetszik az alku Szaúd-Arábiának sem, hiszen Rijádban mindig a térség rivális hatalmaként tekintettek a perzsa államra, így aztán ugyancsak kapóra jött Irán démonizálása.

A legnagyobb vesztes mindazonáltal Izrael. A zsidó állam ugyanis a Közel-Keleten egyedüli nukleáris fegyverrel rendelkező, ezt azonban el nem ismerő hatalomként eddig azzal érvelt, hogy addig nem hajlandó csatlakozni a nemzetközi atomsorompó-egyezményhez, amíg az arab tömegpusztító eszközök fenyegetést jelentenek rá. Mint az iraki amerikai intervenció után kiderült, Szaddám Huszeinnek évek óta nem voltak ilyen fegyverei, Líbia a polgárháború ellenére bejelentette, hogy minden tömegpusztító fegyver megszerzésére irányuló programját felfüggeszti, és nemzetközi ellenőrzés alá rendeli, Szíria vegyifegyver-készleteinek legjavát pedig már megsemmisítették. Az utolsó homokszem a fogaskerékben ezzel az iráni–izraeli szembenállás maradt, a megegyezéssel így Jeruzsálem félelmei lényegében indokolatlanná váltak. Benjamin Netanjahu miniszterelnök persze nem fogja feltett kézzel beismerni a vereségét, és mindent megtesz majd, hogy bebizonyítsa, Teherán továbbra is fenyegetést jelent. Ha viszont ez nem sikerül, a Közel-Keleten hirtelen fordulhat a kocka, és Izrael prédából egyszerre ragadozóvá válhat, ráadásul olyanná, akinek minden ereje megvan ahhoz, hogy végezzen áldozataival.

Korai lenne ugyanakkor angyalszárnyakat ragasztani Irán hátára. Nem kétséges, a perzsa állam arra fogja a megerősödését használni, hogy még inkább kierjessze befolyását a térségben, legyen szó akár az iraki vagy jemeni síiták támogatásáról, akár az Izrael elleni szervezkedésről. És bár maga Ali Hamenei ajatollah is rábólintott az alkura, azt leszögezte, hogy a megállapodás csupán az atomprogramról szól, egyébként azonban minden marad a régiben: Amerika még mindig a sátán.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.