Vitathatatlan, hogy ezek után Zomborra csak a villámhárító szerepe juthatott. Abban a rendszerben, amelyben egy gigaminisztérium alá rengeteg államtitkárságot sűrítenek, ahol még a miniszteri tárca birtokosa is inkább szabadulna az egészségügytől, elveszik a felelősség kérdése. S akkor még nem beszéltünk azokról a politikusokról, akiknek szava nagyobb súllyal esik latba, mint amennyit a kormányzati pozíciójuk feltételezne. Mindezek ismeretében Zombor egyáltalán nem végezte rosszul azt a feladatot, amit rászabtak. Ezt lapunk is tapasztalta, a távozó államtitkár azon kevés fideszes politikusok közé tartozott, aki a kormányzati bojkott ellenére is nyilatkozott nekünk, hogy olvasóink mielőbb értesüljenek az egészségügyet érintő lépésekről.
Nem kétséges, hogy Zombor lemondása után a magyar egészségügy helyzete továbbra is elkeserítő, ahogy az is előre látható, hogy utódjának sem lesz könnyebb feladata. Ez az államtitkári poszt nem ígér felívelő politikusi karriert és sikereket. Jogos, de pontatlanul célzott kritikákat annál inkább. Zombor Gábor egészségügyi államtitkári karrierje csak ezek fényében értékelhető, mint ahogyan a lemondása is. Mert az előzmények és körülmények ismeretében már egészen másképp fest a politikus teljesítménye, mint ahogy azt a látszat sugallja. Ha ezeket egymás mellé tesszük, már bizonyosan elmondható, hogy az életét az egészségügynek szentelő politikus emelt fővel távozhat a székéből.
