Kína szindróma

Vihar egy pohár vízben, vagy a 2008-ashoz hasonló újabb pénzügyi krízis nyitányát láthatjuk a világ tőzsdéin?

A pekingi vezetés az elmúlt hetekben erőteljes hatósági eszközökkel állította meg a további tőzsdei zuhanást. Betiltotta a spekulatív ügyleteket, adminisztratív úton korlátozta a részvényeladásokat, és mostanáig több száz milliárd jüan forrást juttatott a kínai bankrendszerbe. A júliusban és augusztusban kiújuló tőzsdei zavarok azonban jelezték, hogy a gazdaság továbbra is nyomás alatt áll, s erre válaszul döntött úgy Peking, hogy az export élénkítése érdekében több lépésben leértékeli a jüant. Talán ezt nem kellett volna – mondhatjuk utólagos bölcsességgel –, mert míg a kevéssé piackonform hatósági beavatkozások nem verték ki a biztosítékot, addig a szokványos szabadpiaci eszköztárba tartozó valutaleértékelés hatására benyomták a pánikgombot a világ tőzsdéin. A kínai gazdaság lassulásától való félelem most kezd irreális méreteket ölteni; most kezdenek igazán rettegni attól, hogy ez milyen hatással lesz a világ más országaira. Épp ebben rejlik a tőzsdei spekulációk veszélyessége: önbeteljesítő jóslat gyanánt működhetnek. Ha eleget halljuk, hogy Kína óriási válságban van, akkor félő, hogy be is fog dőlni. S akkor valóban mindannyian kapaszkodhatunk. Akik pedig erre játszottak – mint már nagyon sokszor –, ismét megtömik a zsebüket.