A mindenáron történő befogadást erőltető közbeszéd művelőinek és a politikailag korrekt tehetetlenek figyelmébe ajánlom azt, hogy a bevándorlók épp azt ismerték fel az utóbbi egy hét alatt, amit a szakértőikre és tanácsadóikra támaszkodó, jól fizetett európai döntéshozók mind a mai napig elodáznak. Azt, hogy a teljesítményhez közösségi tudat és közös döntés kell. Míg előbbiek nem külön-külön, hanem közösséget alkotva, akaratukat így érvényesítve lódultak meg megállíthatatlanul a nyugati határ felé, addig az Európai Unió képtelen belátni azt, hogy a tagországok önmaguk képtelenek megoldani ezt a problémát. Képtelenek megpillantani azt, hogy a vonuló tömeg magának, a közös akaratnak köszönheti sikerét, s hogy magának is épp a közösségben rejlő erőt kellene kihasználni, amivel hatékonyan tudna védekezni a pusztító áradattal szemben.
Röszkére pillantva talán nem elhamarkodott kijelentés, hosszú ideig fog tartani és intenzív lesz az Európát magának kiszemelő betelepülők árama. Ezzel csak akkor tudna valamit kezdeni a kontinens, ha vezetői nem összevissza beszélő, hazánkat újra és újra sárba lökdöső mikrofonállványok, hanem az uniót komolyan vevő, érték- és érdekközösségben gondolkodó politikusok volnának.
