Két dudás

Lázár János és Rogán Antal személyisége, pozíciója, és a politika természete is garantálják küzdelmük folytatását.

Nincs az a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet, határunkra rontó agresszív migránsbrigád, amely elfedné a vezető kormánypárton belüli hatalmi küzdelmeket. A röszkei ostrom napján állt a sajtó elé Rogán Antal, hogy bejelentse: elfogadta Orbán Viktor felkérését, és a Fidesz-frakció vezetéséről lemondva, október elsejétől a miniszterelnök kabinetfőnöke lesz. Sajtóhírek szerint a kormány eddigi (?) erős emberét, Lázár Jánost és környezetét meglepte a bejelentés. Korábban maga a Miniszterelnökséget vezető miniszter tett utalást arra, hogy Rogán kormányzati kulcspozícióba juttatása esetén átgondolná a miniszteri munka folytatását. Tegnapi szokásos sajtótájékoztatóján jellegzetes félmosolyával hárította el a jövőjét firtató kérdésekre adott konkrét választ, utalva arra, a miniszterelnök osztja a lapokat. Ezek szerint a kancelláriaminiszter nem Hende Csaba útját követi, vagyis nem mond le első reakcióként, még ha a mostani döntés Rogán Antal előrelépéséről szöges ellentétben is áll a szándékával, érdekével.

A Fidesz második generációs politikusi gárdája két vezéralakjának konfliktusáról az érintettek nyilvánosan lényegében nem beszélnek, a témának mégis komoly szakirodalma van. Lázár 2010 után még frakcióvezetőként nyíltan bejelentette korosztálya igényét a Fideszen belüli befolyásuk erősítésére, később politikai veteránokról beszélve csak nyomatékosította, hogy valójában mit is gondol a Fidesz-alelnökségtől, vagyis az élvonalbeli politikától rövidesen búcsúzó Pokorni Zoltánról vagy éppen Kövér Lászlóról. Ez a részben generációs alapú átrendeződés számos jel szerint nem ellentétes a kormányfő szándékával. Lázár János ideje a tavalyi újabb választási győzelem után jött el, a felduzzasztott kancellária miniszteri rangú vezetőjeként hovatovább követhetetlen kiterjedésű feladatkört, területet gyűrt maga alá. A politikai kormányzás modelljének erőltetésével elsősorban az ő feladata a miniszterelnök akaratának keresztülvitele a tárcavezetőkön és az államapparátuson. Ez eleve számtalan ütközéssel jár, amit megsokszorozott a habitusából eredő, olykor nyers stílus, konfliktusvállalás vagy inkább -keresés. A golyófogó szerep azonban még egy olyan nagy munkabírású politikust is koptat, mint a főminiszter. Rogán Antal beemelése a politikai kormányzás eddigi gyakorlatának – így Lázár Jánosnak – a kritikájaként értelmezhető. Régóta nyilvánvaló, hogy Lázárnak nem a Fidesz régi gárdájával, hanem az eddigi frakcióvezetővel kell hatalmi harcot vívnia. Azzal a Rogán Antallal, aki vele ellentétben nem akaszt tengelyt látványosan a fél világgal, kiszámíthatóbb, kerüli a váratlan húzásokat, bírja a miniszterelnök bizalmát, s kormányzati szerepvállalását csak késleltetni tudták az ellenzék által meglovagolt gyanús ügyek. Miután a Fideszben nincs napirenden az utódlás kérdése, kettejük küzdelmének az a tétje, hogy melyikük kezébe kerül a miniszterelnök után a legnagyobb befolyás, informális hatalom. Nem véletlen, hogy Lázár számon kérhető felelősséget is rendelne Rogán új megbízatásához. Ha alulmaradna, hátrébb lépve, Hódmezővásárhely parlamenti képviselőjeként lenne esélye újrapozicionálni magát; lehet, hogy az idő is neki dolgozna. A képviselői és a polgármesteri tisztség összeférhetetlenné válása azonban mindenképpen gyengíti a korábbiakhoz képest a mégoly céltudatos és ambiciózus, ám a formális hatalom első vonalából kikerülő politikusok hátországát.

Nem tudni, csak sejteni, hogy végül olyan megoldás születik, amely a posztján tartja a nagy hatalmú minisztert. Ha így lesz, Lázár János és Rogán Antal személyisége és pozíciója, valamint a politika természete akkor is garantálják küzdelmük folytatását.