A magyar összeszerelő géniusz

Az átalakítások fő csapásiránya az, hogy a gimnáziumi képzés kevesebb tanuló számára legyen elérhető.

Néha nem könnyű kiigazodni a tények erdejében ahhoz, hogy lássuk, merre vezet az eddig kitaposott út, s merre vágna ösvényt egy intézkedés.

Bár a lapok azt adták hírül, hogy gimnáziumok szűnnek meg az országban, ez az információ kiegészítésre szorul. Ugyanis olyan többcélú középiskolák működési profiljának egy részéről van szó, amelyekben ez idáig egyszerre működött gimnázium és szakközépiskola, illetve szakiskola. A kormányrendelet mögötti átalakítási szándék azt célozza, hogy tisztább profillal folytatódjon az oktatás.

De az átalakítások fő csapásiránya valóban az, hogy a gimnáziumi képzés kevesebb tanuló számára legyen elérhető. Szó sincs arról, hogy az átalakítások révén a gimnáziummá válás és a szakiskolává válás nagyjából egyforma súllyal szerepelne. Azokban az oktatási intézményekben, ahol szakiskolai meg gimnáziumi képzés is folyik, a tervbe vett intézkedés szerint mindenütt az utóbbi leradírozásáról van szó.

És ez ellentmond annak a célnak, amelyet még az első Orbán-kormány tűzött ki, s amely úgy szólt, hogy a diákok minél nagyobb számban juthassanak be a felsőoktatási intézményekbe. Emlékezzünk az „élethosszig való tanulás” jelszavára! Ha erre kevesen vállalkoztak is, az irány egyértelmű volt. A tanulástól, a képzettség, a tudásszint emelésétől remélte a politikai jobboldal az ország felemelkedését. Akkor még nem az összeszerelő üzemek, hanem a magyar géniusz országa voltunk.

Ma, úgy tűnik, ez a cél elveszett a rosszul felfogott realitások ködében. Köztudott, hogy mind a szakiskolai, mind a szakközépiskolai képzés (utóbbi érettségi bizonyítványt is ad) kiváló szakmunkásokat nevelhet, de kevés esélyt ad arra, hogy valaki, bármilyen tehetséges, bejusson egy felsőoktatási intézménybe. Egyik kiváló csoporttársam, akit rögtön az egyetem elvégzése után ott tartottak az angol tanszéken, többszöri próbálkozás után jutott csak be a bölcsészkarra – ugyanis cipőfelsőrész-készítő szakközépben érettségizett.

Minden kormányrendelet, minden intézkedés próbája az elfogadottság mértéke. Ha az előkészítési munka alapos volt, és körültekintő, akkor ez az arány magas. Ha kitör a pánik, tiltakozások kezdődnek, szülők lázadoznak, a kormány részéről pedig kapkodás folyik, az mind az alacsony fokú előkészítettségre utal. A Nemzetgazdasági Minisztériumhoz átkerült többcélú iskolák nyilvánvalóan a szakoktatásra koncentrálnak, s a gimnáziumi oktatás leépítése ellen máris elkezdődött a tiltakozás és a lobbizás. Vácott és Győrben ez eredményes volt. Csak örülni lehet, hogy a győri Krúdy Gyula Középiskolában megnyugtatóan rendeződtek a dolgok, folytatódhat a diákok két tannyelvű és gimnáziumi képzése. A Kisalföld büszkén idézte Borkai Zsolt polgármester és Kara Ákos országgyűlési képviselő, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára közleményét: „Hétfőn gyors és hatékony egyeztetéseket folytatunk le a Nemzetgazdasági Minisztériummal a győri Krúdy-iskola képzésének ügyében.”

De mi van akkor, ha a polgármester nem fideszes? Mi van akkor, ha nem áll módjában szövetkezni egy fél államtitkárral sem? És milyen kormányrendelet az, amelyet az elsők közt korrigáltat (sikerrel!) a fideszes polgármester?

A gimnáziumnak nem az a legnagyobb előnye, hogy nagyobb tudást ad. Hanem az, hogy a diák ott mindenre kíváncsi lehet. Csillagok mozgására és apokrif iratokra, halmazelméletre és ókori filozófusokra egyaránt. „Nem vagyok különösebben tehetséges, csak szenvedélyesen kíváncsi.” Ezt Einstein mondta, aki – nem tudom, jó hír-e ez a Nemzetgazdasági Minisztériumnak – érettségi vizsgát tett a svájci Aarau kantonban.