Igen, a köztársaságpártiak „megvédték\" az országot a szörnyűségtől. De arról nem szólnak, hogy ennek miféle elvtelen kompromisszumkötés volt az ára, például hogy szégyenszemre a szocialisták Sarkozyt ajánlották a törzsszavazóiknak. Képzelje mindenki magát az átlag francia helyébe! Finoman szólva paródiába fordul a megkopott szabadság-egyenlőség-testvériség triumvirátusa, ha belegondolunk, hogy Languedoc-ból a földműves csak azért szavaz Sarkozyre, hogy ne nyerjen Le Pen, hogy Hollande-nak meg holmi ködös, egykorvolt köztársasági eszmének így tegyen szívességet, s hogy megvédje magát azoktól, akikkel már amúgy is együtt él? El lehet képzelni, milyen meghasonlottan fordultak ki egyesek a szavazóhelyiségből.
A meghasonlás egyébként a Magyar Távirati Irodát is elérte, amely a Nemzeti Frontot december 6-án, az első fordulóban még szélsőjobboldalinak, egy hétre rá viszont már jobboldalinak nevezte, vélhetően abból a megfontolásból, hogy az Orbán Viktorhoz sokban azonos retorikát használó Marine Le Pent szalonképessé tegye. Domesztikálni, megszelídíteni így is lehet a rögvalóságot, csak hát nincs sok értelme. Nem ezek Európa legnagyobb problémái, hanem az, amiről a Nemzeti Front is beszél, lehet bár, hogy botrányos hangnemben, csak hát a polkorrektség elnyomásában nem nyithat róla párbeszédet.
