Nagy utat tett meg David Cameron brexitkampánya az uniós szerződés átírásának meglengetésétől addig az erősen lebutított verzióig, amelynek az a lényege, hogy büntetlenül felületi kezelést alkalmazhat munkaerőpiacán. Bár most úgy tűnik, a brit kormányfő fancsali képet vág Brüsszel jelenlegi ajánlatához, ne legyenek kétségeink, a bőkezű brit ellátórendszert – amely mágnesként vonzza a bevándorlókat és EU-s vendégmunkásokat – így is, úgy is lebontja. Pedig azért ennél emelkedettebb célok lebegtek előtte: teljes EU-s intézményi reform, bürokráciacsökkentés, a nemzeti hatáskörök újraírása és a nem eurót használó országok hatékonyabb védelme. Az álmok korszaka után most viszont egy ék egyszerűségű tervezet van az asztalon. Ott tartunk, hogy „vészféket húzhatna” az a tagállam, amely úgy érzi, elviselhetetlen terhet rónak ellátórendszerére a bevándorlók.
Ezzel sajnos elérkeztünk a dolgok számunkra kijózanító együttállásához. Mert a nagy-britanniai munkahely meglétéhez kötött szociális kifizetésekkel kapcsolatos alkut végérvényesen a bevándorlás nagy problémaköréhez, és nem az EU-n belüli szabad munkavállalás kérdéséhez kötné Brüsszel. És ez Magyarország számára elég rossz előjel. Mert nemcsak hogy egy kalap alá vesznek minden angliai magyar munkavállalót a bevándorlókkal – hiába kérte budapesti látogatásán Cameront Orbán Viktor a migráns és bevándorló szavak kerülésére –, hanem épp az országba érkező közel-keleti menekültek nagy számára való hivatkozással zárhatnák el a pénzcsapokat magyarok, lengyelek és bármely uniós állampolgár elől. A lengyel külügyminiszter tegnap azonnal ki is jelentette, országa számára elfogadhatatlan a terv. Egyszóval, a kinn dolgozó honfitársaink számára új korszakot fog jelenteni a brit szociális háló újrafoltozása. És Brüsszel ezt valamilyen formában engedni is fogja, mert nagyon-nagyon ragaszkodik hozzá, sőt: az unió intézményi, migrációs és demográfiai válsága közepette létkérdés számára, hogy a hatvanötmilliós pénzügyi-ipari nagyhatalom a blokk tagja maradjon. Bakelitkeretes szemüvege mögött Juncker rájött arra, hogy az engedmények csak erősítik az EU roggyant imázsát, és a bevándorlási vészfék kézbe adásával le lehet hűteni a különválással kapcsolatosan felhorgadt brit vágyakat is. Mert a lutoni kispolgárt is addig bosszantja az eurokrata mantra, ameddig azt látja, hogy a gyüttment bevándorló csak bemegy a szociális hivatalba, és felmarkolja a fontokat. Ha olyan híreket hall, hogy ezeknek a pénzeknek egy része a kincstárnál marad, mit érdekli őt a hősködő függetlenedési retorika. És ha Cameron tényleg el tudja adni választóinak, hogy ez a jövőben így is lesz, a referendum nem egyébről fog szólni, mint egy elégedettségi kérdőívről.
