Kisvasút a semmibe

Ezt meg hogy lehet. Hát így. Az Európai Unió támogatásával.

Ha egy kisvasút napi 28 utast szállít, de évente csak hat hónapig üzemel, hogyan lesz abból évi tízezer utas? Erre a számtanpéldára is van megoldás: mindenki vigyen magával még egy embert! Persze könnyű viccelődni valamivel, ami már önmagában is nevetséges, akárcsak az a számháború, amely a hazai sajtóban bontakozott ki a felcsúti kisvasúttal kapcsolatban. Ha Csepreghy Nándor államtitkár történetesen igazat mond, és valóban napi 28 – esetleg 56 – főre tettünk vállalást, amikor 600 millió forintot igényeltünk erre a beruházásra, akkor tényleg nagyon nagy baj van az Európai Unióval. Csak nem pont az, amiért a kormányzat rendszeresen ostorozza.

Hiába kampányolt Orbán Viktor a Daily Mail című konzervatív napilapban Nagy-Britannia uniós kilépése ellen, ha közben a – szintén konzervatív – Telegraphban arról olvashattak a szigetország lakói, hogy az EU efféle úri huncutságokra szórja el a nettó befizető tagországok euróit, illetve fontjait. Kidobott pénz volt ez – mármint az újsághirdetés. A kisvasútról ilyet nem mernénk állítani, az gazdaságilag nagyon is racionális, különösen ami az említett nettó befizetők pénzének kurucos lehívását és felhasználását illeti. Nem véletlen, hogy a labancok nem nézik ezt jó szemmel: lám, Jávor Benedek máris befújta hazánkat a csalás elleni uniós hivatalnál, az OLAF-nál. Ilyenek ezek a brüsszeli hivatásos feljelentők. Más kérdés, hogy az ellenzéki EP-képviselőnek nemigen volt más választása, tekintve, hogy a hazai hivatásos feljelentők – lásd még: ügyészség – a fülük botját se mozgatják, ha az uniótól érkező források kreatív felhasználásáról van szó.

Így volt ez korábban is: emlékezzünk csak, amikor annak idején 40 milliós uniós forrásból épült 40 centiméter magas kilátó – törvényesen és tisztességesen. Emlékeink szerint az akkori ellenzék igencsak szeretett számszerűsíteni, így azt sem mulasztotta el megkérdezni, mi került egy centiméternyi kilátón kerek egymillió forintba. A mostani kormány – lásd még: akkori ellenzék – ma már mereven elzárkózik ettől, mi több, egyenesen hazaárulással ér fel napi 28 utasra lebontani a 600 milliót. Üzenjük Brüsszelnek: el a kezekkel a kisvasúttól! Ne üsse bele egyetlen idegen bürokrata se az orrát, hogy mire költjük itthon az uniós pénzeket. Különösen ha olyan, a magyarság szempontjából kiemelten fontos létesítményről – már-már intézményről – van szó, mint a kisvasút, amelynek immár kormánybiztosa is van Révész Máriusz személyében.

Haladjunk tovább, nincs itt semmi látnivaló! – így összegezhető a kormány álláspontja az ügyben. Nos, igazi látnivalókat a felcsúti kisvasút sem köt össze, de biztosan építenek majd oda néhányat, amint erre is kiír megfelelő pályázatot az unió. Hiszen láthatjuk, a kulcsszó az építkezés. Épül az ország, a klientúra, a kisvasút. Voltaképpen még örülhetünk is, amikor az utóbbit – pontosabban az utóbbi kettőt – 80 százalékban uniós forrásból finanszírozza a kormányzat, és csak 20 százalékban a magyar adófizetők pénzéből. Egyedül az nem világos, meddig tolerálja Brüsszel, hogy egy olyan tagállami vezetés, amely sportot űz abból, hogy mumust faragjon belőle, ilyen hajmeresztő módon használja fel a fejlesztési forrásokat. Persze mint tudjuk, Brüsszel nem Moszkva, és nem is Washington: leginkább sóhivatal. Annak is sótlan.

Annál inkább fűszerezi életünket a felcsúti kisvasút, amelynek révén új szimbólummal gazdagodott az ország. Ez is a semmiből tart a semmibe, a fedélzetén nagyjából 28 ember remekül szórakozik, miközben mindenki más csak pislog: ezt meg hogy lehet. Hát így. Az Európai Unió támogatásával.