Szurkolunk tovább

Több tízezer ember között nyilván nem nagy bravúr találni primitív hőzöngőket is.

Néha tényleg nagyon tud csalni a látszat. Az egész világsajtót bejárta a fotó, amelynek a főszereplője egy kigyúrt, félmeztelen fiatalember, akinek a hasán a „hooligan” tetoválás virít – ez a kép lenne hivatott alátámasztani azt, hogy a magyar szurkolók félelmetesek, fasiszták és roppant veszélyes huligánok. Sőt, angol médiumok neonáci budapesti ünneplésről adtak hírt, ítéletet mondva ezzel mindenkiről, akit boldoggá tett a válogatott sikere, azaz gyakorlatilag az ország túlnyomó többségéről.

Több tízezer ember között nyilván nem nagy bravúr találni primitív hőzöngőket is. Az Izland elleni meccsen sikerült a mi honfitársainknak is becsempészniük a stadionba pirotechnikát, néhányat be is dobtak a pályára, ami a rendezők kudarca, fizetni pedig az MLSZ fog érte, összesen 85 ezer eurót kell leszurkolnia. Nyilván fájdalmas lesz, ám a néhány, talán tucatnyi, önmagát vagánynak és jópofának tartó eszement miatt sommásan fogalmazni a jelen lévő húszezer magyarról nemcsak igazságtalan, hanem ugyanolyan ostobaság, mint görögtüzet gyújtani a lelátón.

Az angolokat még valahol meg lehet érteni, hatalmas erejű médiabirodalmaik így akarják elterelni vagy legrosszabb esetben is megosztani a figyelmet a saját huligánjaikról, akik pedig jóval többen vannak, és sokkal veszélyesebbek is. A briteknél ez kényes pont, hiszen a halálos áldozatokat is követelő nyolcvanas évek után kiemelten büszkék rá, hogy ők már rendet tettek a stadionokban, száműzték a futball környékéről az erőszakot, erre most kiderül, hogy ez mégsem teljesen így van. Így aztán egyszerűbb a magyarokra, az albánokra vagy a románokra mutogatni, akiknek kisebb a súlyuk, a lobbierejük a kontinens médiájában és a futballjában is. Ezért is lehet hangosabb a vád a magyarok náci karlendítéséről, mint a magyarázat, hogy ez a „szívtől az égig” ferencvárosi koreográfia része, és maga a mozdulat is különbözik a hírhedt és borzalmas emlékű lendítéstől. A külföldiek tájékozatlanságának és szűklátókörűségének a csúcsa az MTK tavalyi megbüntetésének a szándéka volt. Az UEFA ellenőre antiszemitizmussal vádolta meg a közismerten zsidó gyökerű magyar klubot, mert annak a zászlójában felfedezte a náci szimbólumok közé tartozó 88-as számot, és az MTK vezetői alig győzték megmagyarázni, hogy az alapításuk éve 1888, csak éppen a zászlón kettéválasztva szerepel a négy számjegy.

Itthon is van bőven jele annak, hogy a válogatott két sikeres meccse nemcsak a boldogságot, hanem a korlátoltságot is előhozta, de az élet már csak ilyen, akadnak, akik akkor boldogok, ha boldogtalanok lehetnek. Idős embereket faggattam, hallottak-e olyat mondjuk 1953-ban, a híres 6:3 után, hogy kár örülni a kommunista Rákosi csapata sikerének. Volt, aki azt hitte, meghibbantam, hogyan juthat ilyen az eszembe? A mai csapatot Orbán Viktor miatt gyűlölőknek tegnap fekete napjuk volt, hiszen kiderült, a magyar válogatott az utolsó csoportmeccsétől függetlenül továbbjutott, azaz a sikertörténet folytatódik. Ma ezrek mentek dolgozni szürke mackónadrágban, színházak módosítják a műsorukat, hogy az előadások ne ütközzenek a csapat meccsével, és bár már csak a sorrend a kérdés, a mérkőzéseket közvetítő csatorna ma és a nyolcaddöntő során is nézettségi csúcsot dönthet.

Egyébként a látszat pedig azért csal, mert az elején említett fotón egy tizennyolc éve Spanyolországban élő magyar fiatalember látható, aki háromszoros testépítőbajnok, és egy madridi egyetem oktatója, megbecsült tagja a spanyol társadalomnak. Szóval kár gyorsan ítélkezni, inkább csak élvezzük a futballt, örüljünk, és szurkoljunk tovább.