A történelmi fátum sajátos végzése folytán az Intelmek idegenekről szóló passzusa tavaly nyáron súlyos, szinte bizarr aktualitást kapott. Sok tízezer jövevény nyomult be az országba, de sem a kormány, sem a lakosság nem tartotta túlzottan nagy becsben őket, sőt igyekezett mihamarabb szabadulni tőlük. Az SZDSZ ultraliberálisainak utódai diadalittasan rángatták elő az Intelmeket, mondván, a Fidesz-kormány és Orbán Viktor – aki amúgy királyi hatalomra és címre tör – semmibe veszi az államalapító uralkodó tanításait, mert ahelyett, hogy az idegeneket gyámolítanák, következetesen kipaterolják őket.
Nos, a kedélyek csillapítása végett idézném a sokat emlegetett részt megelőző mondatot. „Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti.” Szent István még pontosan tudta a szövetséges és az ellenség közötti különbséget. Hiszen nem sokkal azelőtt, hogy az Intelmek keletkezett, fegyverrel verte ki azokat a jövevényeket, akiknek néhány évtizeddel korábban a hatalma megszilárdítását köszönhette.
A tavaly ránk zúduló migránsokra ebből csak annyi érvényes, hogy néhányan fegyvert is hoztak. Amikor a mai vezetéstől számon kérik a Szent István-i elveket, akkor azt hagyják tudatosan figyelmen kívül, hogy a jelenlegi migránsoknak a legcsekélyebb szándékuk nincs az országot építeni, díszíteni.
