Ha egy nyugati típusú polgári demokráciában éltünk volna, a kormánynak azonnal le kellett volna mondania. A köztársasági elnök morális válságba került országról beszélt – bárcsak többet adott volna a felbolydult hazának, mint egy pontosan fogalmazott mondatot. Közel négy éven át a romlás tudomásulvétele s a felfokozott várakozás határozta meg a közállapotokat. Mintha egy úszó beledermedt volna a rajtkövön abba a mozdulatba, amely megelőzi, hogy vízbe vesse magát. Az MSZP–SZDSZ-kormány egyetlen csúcsteljesítménye az volt, hogy képesek voltak 2006-ban előre elveszíteni a 2010-es választásokat. S talán, hogy a vesztésben biztosak legyenek, 1956 ötvenedik évfordulóján végigverették az utcán az ünneplő embereket. Az volt az utolsó erődemonstrációjuk, azóta egyetlen balliberális törmelékpárt nem tud komoly tényezővé válni. Ez még nem lenne baj, viszont nem tud létrejönni egyetlen valóban baloldali párt sem, amely tükröt tarthatna a mai kormányzó erőknek.
„Saját bűneink miatt, és nem véletlenül történt, hogy csak névleg tartjuk kezünkben azt a köztársaságot, amelyet már valóban előbb elveszítettünk.” Meglepő lett volna ilyen mélységű gondolkodás bármelyik MSZP-stől, az idézet Cicerótól származik. A „saját bűnök” bevallása helyett az őszödi ámokfutó még mindig trükközik: a HVG legfrissebb számában önmagát a polgári Magyarországgal azonosítja (!), s az egész mocskos hóbelevancot az akkori Fidesz nyakába varrja.
Bár végül is senki nem feltételezte, hogy római jellemek gyűltek össze Őszödön.
