Jean, a kampányarc

A luxemburgi Jean égből pottyant ajándékkal örvendeztette meg Orbán Viktort.

Lecsengett témával próbálta felpezsdíteni az európai csúcsot megelőző unalmas uniós hangolást Jean Asselborn. Aki nem más, mint Luxemburg külügyminisztere. Luxemburgot főleg gyenge futballteljesítménye révén ismerjük, államisága annak a szerencsés helyzetnek is köszönhető, hogy Putyin Oroszországa nem szomszédja, Németország, Franciaország és Belgium pedig mostanában nincs expanziós hangulatban. De ez a helyzet még változhat.

Luxemburg diplomáciájának vezetőjét mégis a magyar politika aggasztja. Asselbornt az tenné boldoggá, ha az országánál lakosság tekintetében hússzor nagyobb Magyarországot kitessékelné az Európai Unióból. Hogy ilyesfajta kijelentéseket egyáltalán megenged magának, az jól jelzi az unió nyugati részének teljes aránytévesztését a kelet-európai új tagok megítélését illetően. Tényleg teljesen mindegy a Luxemburgnak nevezett országocska emberének véleménye, a felháborító önmagában a megnyilatkozás.

Ráadásul Jean úr egy régen lejárt lemezzel igyekezett feldobni a partit. Orbán Viktor kormányát joggal lehet bírálni a lehető legkülönbözőbb intézkedései miatt, de ma a magyar EU-tagság megkérdőjelezése a klasszikus populizmus kategóriájába illik. Amikor Martin Schulz, az Európai Parlament idehaza is jól ismert baloldali elnöke azt mondja, ostobaság Magyarország uniós tagságának megvonásáról beszélni, akkor a luxemburgi Jeannak bizony erősen át kellene gondolnia diplomáciai képességeit, főleg úgy, hogy a kis ország tisztségviselője számára az EP elnöke már csak pozíciója miatt is vélhetően tévedhetetlen ikont jelent. Azon most nagyvonalúan lépjünk túl, hogy a magyar kormányzati reakciók éppúgy mellőzték a diplomácia írott és íratlan szabályainak mindenfajta elfogadható formáját. Ezt is megszoktuk már az utóbbi években. Csakhogy a luxemburgi Jean éppen ezt a stílust teszi elfogadhatóvá.

De milyen motivációi lehettek ennek a kis országbeli emberkének? Ezzel szerez jó pontot odahaza? Kiknél? Annál a néhány szavazónál, aki tudja, hol van Magyarország? Vagy azoknál, akik tudják, hány tagja van az uniónak? Szerintem Jean csak nyilatkozott egy jópofát abban a hitben, hogy ezzel bizonyosan bekerül a sajtóba, Magyarország pedig amúgy is túl jelentéktelen egy diplomáciai botrány kitöréséhez. Jean pechjére Bécs és Berlin reagált szavaira, s elmarasztalásuk alighanem depresszióba kergette a luxemburgit, mert tegnap szánalmas magyarázkodásba kezdett.

Volt és lesz még ilyen üzengetés a magyar kormánynak, ezek túlreagálása általában hiba. Kivéve, ha politikai hasznot hoz. Márpedig a luxemburgi Jean a maga ostoba módján semmi mást nem tett naftalinból elővett ötletével, mint égből pottyant ajándékkal örvendeztette meg Orbán Viktort. Az ötlettelen magyar ellenzék és az egyébként szintén meglepően szürke kormányzati kampány közepette úgy jött a luxemburgi kirohanás a magyar kormánynak, mint gyenge formában lévő focicsapatnak az ellenfél öngólja. Mert ha valaki unná a Magyarországon láthatatlan s tőlünk már a Keleti pályaudvarról is nyugatra menekülni kívánó menekültek, migránsok rémképét, annak itt vannak a zsákból mindig előbukkanó ilyen-olyan Jeanok, akik a maguk végtelenül naiv beszólásaikkal jóval nagyobb muníciót adnak az októberi népszavazásra mozgósító Orbánéknak, mint a folyamatos, sok közpénzt felemésztő, de egysíkú idegenellenes kampány. Nem akarok ötletet adni senkinek, de nem csodálkoznék, ha holnap Asselborn a migránsok amolyan brüsszeli serpájaként kerülne fel az októberi referendum kormánypropagandájának részeként mindent elárasztó óriásplakátokra.