Kockázat nélkül

Érdemes lesz odafigyelni rá, kinek mennyi jut majd a napelemekre szánt pénzekből.

Absque pugna non est victoria. Küzdelem nélkül nincs győzelem – tartja a latin mondás. Ebből alakult ki a középkori francia és angol nyelvben az üzleti világ egyik filozófiai alapvetése: Kockázat nélkül nincs nyereség. Ennek tudatában vállalták a tengerek és idegen országutak veszélyeit a kereskedők. De a gazdálkodók is ennek szellemében cselekszenek, amikor elfogadják, hogy a munkájuk gyümölcse a sors kezében van, elverheti a jég, elviheti a fagy, és az alacsony felvásárlási árak is felemészthetik a hasznot. Az Orbán-kormány azonban nem azért kapott kétharmados felhatalmazást, hogy idejétmúlt gazdasági törvényszerűségek határozzák meg a magyar üzleti életet. Mindenkit ugyan nem tud megvédeni a piac vak szeszélyeitől, de legalább a közeli ismerőseinek nem kell álmatlanul forgolódniuk éjszakánként, cégeik sorsán aggódva.

Itt van mindjárt a napelemek esete. Tegnapi számunkban olvashattak róla, hogy a következő években az állam több száz milliárd forintos uniós támogatást költ el ebben az ágazatban, és előírja, hogy a szolgáltatóknak a telepektől garantált áron, az erőműveknek fizetett ár másfélszereséért kell megvenniük az áramot. Szakértők szerint a telepek létesítői ezáltal évi tízszázalékos haszonra tehetnek szert. A huszonöt évig működőképes naperőművek így tíz év alatt térülnek meg. Nem is csoda, hogy a kormányközeli cégek egy része már rá is vetette magát a piacra. A Sánta János érdekkörébe tartozó – dohányiparban érdekelt – Continental-csoport címén például négy áramtermelő céget alapítottak nemrégiben. Érdemes lesz odafigyelni rá, kinek mennyi jut majd a napelemekre szánt pénzekből. Azon forrásból, amelyet eredetileg a lakások energetikai felújítására szánt volna az Európai Unió. Lázár János ugyan először azt állította, Brüsszel tiltja meg, hogy az állampolgárok kapják ezt a pénzt, később viszont az uniós szervek meghazudtolták, és jelezték, ők azt támogatnák, ha családi házakat újítanának meg e forrásból, mert azoknál érhető el a legnagyobb megtakarítás. Végül a kormány úgy döntött, az önkormányzatok energetikai rendszerére költi a pénzt. Ne legyen igazam, de azt hiszem, ezek a pályázatok is sok muníciót adnak majd azon médiumoknak, amelyeket érdekel a közpénzek sorsa.

A hasonló, garantált nyereséggel járó üzleteket hosszan lehetne sorolni: az, hogy Andy Vajna megkapta a kaszinók üzemeltetésének jogát, felér egy, de inkább több ajándék lottóötössel. Mészáros Lőrinc és Habony Árpád cégei hasítanak az állami pályázatokon. Garancsi Istvánnak és üzletkörének sem kell attól tartania, hogy híján lesznek a megrendeléseknek. Tegnapi hír, hogy a milliárdos vállalkozó üzlettársainak vállalkozása nyerte el az állami kukaholding 550 millió forintos megbízását a cég számlázási rendszerének kialakítására.

Az sem jelenthet gondot, ha a piaci körülmények a baráti cégek útjába állnak, a törvényhozás ugyanis mindig kész a kedvezményezettek igényeinek megfelelően változtatni a szabályozáson, legyen szó áfacsökkentésről vagy pályázati feltételek megváltoztatásáról. A gondot mostanság inkább az jelenti, hogy a kormányközeli cégek érdekeltségei annyira átszövik a gazdaságot, hogy lassan a kormány nem léphet úgy, hogy a lábára ne hágna valamelyik kedvencének. Példaként a Palóc Nagykereskedelmi Kft., a CBA egyik legnagyobb partnere szolgálhat, amely a kormánydöntések miatt került akkora bajba, hogy már üzleteinek polcait sem tudja feltölteni.

De ez csak apró rendszerhiba, 2020-ig, amíg szinte számolatlanul érkeznek az uniós pénzek, lesz mit szétosztani. Utána viszont igazán jól jönne egy olimpia.