A Double Pass belga auditáló cég felmérte az akadémiákat: Felcsút még a dobogón sem végzett az általuk összeállított rangsorban, azaz szinte semmi sem indokolta a különleges bánásmódot a vállalkozások részéről. Ám ez nem annak a felelőssége, aki a tao-rendszeren keresztül áldozott a sportra – és most tényleg hagyjuk, hogy a költségvetésbe kellett volna eredetileg befizetni ezt az összeget, és ha onnan osztják tovább, az ténylegesen állami támogatás, így csak bújtatottan az –, ő büszkén mondhatja, a pályán elért sikerekhez ő is hozzátette a magáét. Mostantól ezen cégek nevét a kormánytöbbség és az egységesen félrenyomó szocialisták által megszavazott törvénymódosítás szerint homály fedi majd, csak azt tudhatja meg a polgár, hogy egy-egy látványsportágon belül ki mennyit kapott egy adott évben. Innentől kezdve fogalmunk nem lesz arról, hogy egyes kiválasztottakhoz vajon állami vagy magáncégtől érkeznek a milliók.
Ugyanazzal próbálkozik most a parlamenti többség, mint korábban a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak esetében: láthatatlanná tenni a közpénzből magánpénzzé váló hatalmas összegek útját. Nagyon elkelne már Hófehérke mostohájának tükre a Parlamentben, hogy időnként az ilyen titkosításokat megszavazó képviselők megállva előtte megkérdezhessék: tükröm, tükröm, mondd meg nekem, a becsületem merre lelem?
