A most bejelentett változtatásokhoz szakértői elemzések szerint megvannak a források a költségvetésben, azonban a valódi kitöréshez jóval többet kell áldozni a további járulékcsökkentésre és béremelésre. Túl kellene lépni azon a rendszerváltás óta folytatott gazdaságpolitikán, hogy olcsó bérekkel csábítjuk ide a fejlett országok befektetőit, s el kellene felejteni a jelenlegi kormány által erőltetett iparfejlesztést, amely összeszerelő-üzemekben teljesedik ki. Rá kellene jönni, hogy a jövő – különösen egy nyersanyagokban szegény és a külkereskedelemre utalt országban – a szürkeállomány fejlesztésében rejlik. Alapvetően új oktatáspolitikát kellene kialakítani, ahol nem jegybankelnöki fantazmagóriákra költenek százmilliárdokat, hanem körbenéznek a világban, s a magyar viszonyokhoz alakítják az oktatást megújító államok gyakorlatát.
De mindez csak a kezdet, hiszen az oktatás megújításának csak úgy van értelme, ha azt a gyakorlatban hasznosítani lehet. Azaz jelentős összegeket kell költeni a technológiai és a munkaszervezési innovációra, hogy a képzett emberfő itthon, piacképes termékek kifejlesztésével tudja „visszafizetni” a képzésére költött összeget. Végül arról sem szabad megfeledkezni, hogy komoly teljesítmény egészséges emberek nélkül elképzelhetetlen, azaz száz-, ha nem ezermilliárdokat kell költeni az egészségügyre.
Kérdés, a kormány valóban meghallotta a piacok szavát, s végigviszi a szükséges változtatásokat, vagy csak a következő választásokra készülve dobta be a köztudatba a jelentős béremelés programját.
