Bevándorlás, brexit, Berlin

Forradalmi átalakulás zajlik a világban.

E bizonytalanság átmeneti nyertesei az olyan országok, amelyek kellő kreativitással és aszimmetrikus válaszokkal képesek reagálni az állandósult változásokra. Ezek élére kívánkozik Oroszország, amely manapság messze ereje felett teljesít, s olyan globális befolyásra tett szert, amilyenről nem is olyan rég még csak álmodott. Hasonló okokkal magyarázható, hogy Orbán Viktor Magyarországa minden belső problémája ellenére európai tényezővé vált. Egyrészt azért, mert a kormányfő jó érzékkel szimatolta meg a hagyományos elitek válságát, s az új kihívásokra – lásd migránsválság – a fősodorból kilépve és mindenkit megelőzve volt képes választ adni. Másrészt ez az ütemérzék a populizmus megerősödésével még inkább kifizetődő, s akár a jó ideje fagyos magyar–amerikai kapcsolatokban is áttörést hozhat. Orbán taktikai érzékéről persze akkor lehet majd igazán hiteles értékelést adni, ha megérezve a Merkelhez és Fillonhoz köthető jobbközép erősödését, visszafelé is működik.