E világmagyarázat szerint Magyarország békés kis sziget a zavaros nemzetközi vizeken, magányos harcos egy veszélyes világban – még akkor is, ha épp illiberális vezetők adják nálunk egymásnak a kilincset. A hanyatló Nyugat irigy a sikereinkre, ezért legszívesebben elvenné tőlünk azokat. Mindet. De aggodalomra semmi ok: a kormány majd megvéd bennünket (zárójelben azért tegyük hozzá, meg is fizetjük érte a védelmi pénzt rendesen). A miniszterelnök utalt rá, hogy a magyar szívesen időzik kávéházban és kocsmában, s az utóbbi közegben ez a megközelítés bizonyára helyénvaló. Mégis szomorú egy kicsit, hogy mire a nagyvilágban beköszöntött a Kakas éve, és lehetne reálisan értékelni a viharos 2016-os esztendőt, addigra nekünk már csak a kakaskodás maradt.
Azért is szomorú ez, mert a kormányfő nemcsak alternatív tényeket sorakoztatott fel, hanem olyanokat is, amelyekről lehetne racionális vitát folytatni. Például arról, hogy mennyivel teljesít jobban (az új szlogenhez igazodva: milyen ütemben erősödik) Magyarország. Hogy mik a kormány érdemei ezen a téren, és – ezt persze már a kritikusok tennék hozzá – mik a legfőbb hibái. Ehelyett viszont maradnak a migránsok, a nemzetközi összeesküvés és törzsi háborúk hangulata. Akinek ez nem tetszik, akár el is mehet. Hogy hová? Mondjuk Nyugatra. Még ha hanyatlik is.
