Az ég kék, a fű zöld, a törvényeket mindenkinek be kell tartania. Evidenciák, amelyek éppen egyértelműségük miatt nem szorulnak folyamatos megerősítésre. Az elmúlt hetekben a kormány és a Fidesz politikusai – a CEU-ügy kapcsán – mégis fontosnak tartották úton-útfélen hangsúlyozni, hogy senki nem bújhat ki a hazai jogszabályok hatálya alól. A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány idézet: „Szeretném világossá tenni, hogy a magyar kormány mindig a törvények talaján áll.” (Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, március 21.), „A magyar törvényeket mindenkinek be kell tartania!” (Palkovics László oktatási államtitkár, március 30.), „A csalás az csalás, akárki is követi el!” (Orbán Viktor miniszterelnök, március 31.), „A jogszabályok megtartása nem lehetetlen, azok mindenkire vonatkoznak.” (Balog Zoltán emberi erőforrások minisztere, április 4.), „Mi csak ahhoz ragaszkodunk, hogy Magyarországon a magyar törvényeket tartsák be!” (Semjén Zsolt, miniszterelnök-helyettes, április 6.), „Azért vannak törvények, hogy azokat mindenki betartsa!” (Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter, április 20.)
Tehát a kabinet legfontosabb tagjai, illetve a kormánypártok vezetői – egyébként nagyon helyesen – kiemelt ügyként kezelik a törvények betartását. Kár, hogy csak akkor, ha saját (kommunikációs) érdekeikről van szó. Amikor azonban a magyar Országgyűlés egyik bizottsága vesz semmibe egy jogerős bírósági ítéletet, akkor hirtelen már nem is annyira fontos a törvényesség.
Egy hete írtuk meg, hogy lapunk végrehajtást kér a gazdasági bizottság ellen, mivel az azt vezető fideszes Bánki Erik a bírói döntés ellenére sem adta ki egy letelepedési kötvényeket forgalmazó cég adatait. Néhány nappal később pedig arról számoltunk be, hogy büntetőfeljelentést tettünk a Legfőbb Ügyészségen közérdekű adatokkal való visszaélés vétségének gyanúja miatt. Mindezek hatására Bánki hirtelen mégis közlékennyé vált, és kiadta az adatokat. Zárójeles megjegyzés: „szép” sajtótörténeti pillanat lett volna, ha rendőri kíséret mellett foglalja le a bíróság által kijelölt végrehajtó a Tisztelt Házban a közérdekű adatokat tartalmazó aktákat. Zárójel bezárva.
Első látásra úgy tűnhet, hogy happy enddel zárult a történet, hiszen a végrehajtás elmaradt, és az adatok is nyilvánosságra kerültek. Azonban ennél súlyosabb a helyzet. Egyrészt a bűncselekmény – függetlenül a peresített iratok kiadásától – már megvalósult. Másrészt ez az ügy (vagy a felcsúti taopénzek kiadásról szóló jogerős ítélet minapi megtámadása) is azt szimbolizálja, hogy a jelenlegi kormánypártok törvények felett állónak hiszik magukat. Az Orbán Viktor által megálmodott centrális erőtérben már nemcsak politikai ellenfelekkel nem kell számolniuk, hanem a törvénysértések következményeivel sem. Éppen ezért nincsenek különösebb illúzióim a Polt Péternek címzett büntetőfeljelentés sorsával kapcsolatban
Ennek a hatalmi gőgnek az egyetlen gátja éppen az a polgári Magyarország lehet, amely a Fidesz szemében már csak egy politikai termék. Pedig a „polgárság” ma is létezik. Vagy ha úgy tetszik, ma újra létezik: néha egy új politikai formáció, néha több tízezres demonstráló tömeg, néha pedig a szabad, független sajtó formájában.
Lapunk esete is jól példázza, vissza lehet – legalább részben – terelni ezt a hatalmi gőgöt a törvényesség keretei közé. Ez persze még nem változtat azon, hogy a Rogán Antal által megálmodott kötvénybiznisz – offshore hátterű cégeken keresztül – kormányközeli üzleti köröknek termelt százmilliárd forint feletti bevételt, míg a magyar adófizetőknek csak veszteséget okozott. Nem beszélve arról, hogy a letelepedési engedély birtokában akár bűnözők vagy terroristák is könnyedén bejuthattak az Európai Unió területére.
Ők már törvényen kívüliek. A magyar kormány egyelőre csak közelít ehhez az állapothoz. De ez így is elég rosszul hangzik.
