Királydráma

Fejér és Veszprém szomszédos megyék, bár Felcsút és Pápa nem éppen két szomszédvár.

György Zsombor
2017. 05. 10. 22:01
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Fejér és Veszprém szomszédos megyék, bár Felcsút és Pápa nem éppen két szomszédvár. Melyikben is kezdjük a képzelt utazást? Tegyünk egy jókora csavart a történetbe, ugorjunk el egy kicsit Pápára, elvégre született ott egy nagy ember, akit nevezhetnénk akár királynak is. Mi persze nem neveznénk annak, de ha már a nagytermészetű Kósa Lajos így utalt főnökére, akkor ebből logikusan következik, hogy ha az egyik nagy vezér lehet király, akkor a másik is. Nevezett frakcióvezető konkrétan arról beszélt, hogy az ő királya a hivatali ideje – pontosabban uralkodása – alatt senkit sem perel be, még akkor sem, ha akad olyan alattvaló, aki lopással merészeli gyanúsítani őt. A jó király nyilvánosan nem nyakaz, ha bírálóiról kérdezik, legföljebb orvosi kezelést javasol nekik. Így tréfálkozik ő a népével.

De elkalandoztunk kicsit, térjünk vissza képzeletben Pápára. Adott ugyebár egy miniszterelnök, a futni szerető, korábbi önmeghatározása szerint pápai gyerek, aki takaros parasztháza mellé jókora stadiont épít, kisvasúttal és szép nagy malacpersellyel a taopénzeknek. Aztán feltűnik a semmiből egy kedélyes arcú, pocakos úr, foglalkozását tekintve polgármester és a miniszterelnök barátja, akinek hopp, egyetlen egy év alatt 100 000 000 000, azaz, ahogy a csekken is ki kell írni: százmilliárd forinttal nő a vagyona. Így lesz az ország ötödik leggazdagabb embere.

Időről időre megjelenik közben a színen a kavicsbányászatban utazó apuka, aki a polgármesterhez képest visszafogott, konszolidált öregúrnak tűnik, de ugyanezen időszakban azért ő is kivesz az állami (királyi) megrendelésekkel kitömött cégéből úgy kétmilliárdot. Szerepel a történetben az öcs is (a herceg), aki szintén jó nagyot markol a közösből. Épül a vasút, pörögnek a szállodák, zajlik a csatornázás, mindez kicsit drága, kicsit savanyú, de legalább az övék.

Folytassuk a gondolatkísérletet azzal, hogy a másik király – a futballozni szerető – hívei és hűbéresei szó nélkül hagyják mindezt. Ők is látják repkedni a milliárdokat, hiszen nem teljesen vakok, mégis hallgatnak, és még azt is elfogadják a futni szerető királytól, hogy ő bizony sosem volt vagyonos ember, nem is az, és nem is lesz az. (És persze: sosem hazudik.)

Nem, térjünk inkább vissza a valóságba, ezek a most mintegy másfél-két milliós tábort alkotó hívek és hűbéresek sosem tettek volna ilyet. Morális, erkölcsi elvekre hivatkozva követelték volna, hogy a futni szerető király, a Ferenc nevű takarodjon. Más okból, de követelték is, hiszen javarészt ez a sokaság – ki hangosan, ki csak a fülkében víva forradalmát – egy morális és gazdasági válságba torkolló korszakot már a történelem szemétdombjára küldött.

De mit tesznek vajon most, amikor a történetet kiegyenesítve szembesülniük kellene azzal, hogy a fent említett disznóságok bizony pontosan a jelen morális válságának a tünetei? Képes lesz-e ez a regnáló király iránt még elkötelezett tömeg rádöbbenni, mennyire becsapták nemzeti értéket, érdeket, kereszténységet, Erdélyt és más szép fogalmakat emlegetve? Feltáró cikkek sora bizonyította, hogy a mostani szűk elit is saját cégeként tekint („ha úgy vannak a számok, emelek megint”) Magyarországra, az adófizetők pénzéből és az uniótól érkező pénzekre pedig saját meggazdagodásának és a pártkassza kitömésének forrásaként. Legutóbb a Direkt36 oknyomozó portál terjedelmes anyaga tárta fel, hogy konkrétan rejtett állami munkákból gyűlt a pénz Orbánék gyorsan szerzett milliárdjaihoz, a gyarapodás egyik fő forrása pedig a család gánti bányája volt. Az alaptörténet régóta ismert, az újdonság egyebek között az, hogy milyen tempóban ível felfelé az állami megrendelések mértéke és a kivett profit aránya.

Előre kötnék rá fogadást, hogy ennek elszámoltatása éppúgy el fog maradni, mint a szoclib kormányzás ügyei esetében, nem tehetünk mást, maradjunk hát egyelőre az erkölcs, a morál asztalánál. Aminél ez a birodalom már meghalna.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.