Megtisztulásra várva

A közélet kívánatos megtisztulására a 2018-as választásokig nincs esély, de az azutáni időszakra legalább egy szemernyit kellene hagyni.

Ma ki lopott? A kommunizmus kincstári humorát magas fokon űző Hofi Géza legendás kérdése ma is aktuális, ha reggelente felütjük a napilapokat. Igaz, a humorista a nyolcvanas években még csak a „Népszabóságból” tájékozódott. Akkor az volt a kormánypárti napilap, meg az összes. Nem is leplezték le az akkori nagy tolvajokat, legfeljebb csak a hagyományos betörőket és rablókat. Bár Hofi – talán egyedül – nyilvánosan beszélhetett az akkori elvtársi szabók trükkjeinek százairól, a „nagyhalak” ugyanúgy megúszták a disznóságokat, mint 1990 vagy 2010 után. Pedig míg a torzóban maradt rendszerváltozás levezénylője, az MDF tavaszi nagytakarítást, a kétharmados fülkeforradalom pártszövetsége, a Fidesz–KDNP elszámoltatást ígért. Azokból nem lett semmi: az egykori pártállami bűnök bűnhődés nélkül maradtak, de az MSZP–SZDSZ-es korszakból sem sok balliberálist számoltattak el.

Miközben ma a nem kormánypárti sajtó naponta számol be gyanúsabbnál gyanúsabb kormányzati ügyletekről, az uniós források pazarló felhasználásáról, mint 2010 előtt, ugyanúgy nincs következménye a felcsúti kisvasút ügyének, a gagyi falumúzeumnak, mint az alföldi kilátónak vagy a síkvidéki völgyhídnak. Ezzel szemben a kormánypártiak mind több „leleplezésről” írnak. A Magyar Időkben tegnap „Gyurcsányék ügyletét”, a 2004-es uniós csatlakozásunk utáni brüsszeli támogatások informatikai kezeléséért felelős EMIR-projektet vették elő. Pontosabban nem ők, hanem az Európai Bizottság (EB) egyik főigazgatósága. A szintén kormánypárti Origo által megszerzett jelentéstervezet szerint hazánkat összesen 18 milliárd forint visszafizetésére kötelezik.

Ha nem tudnánk, hogy miként is zajlanak errefelé az ügyletek, meglepődnénk: mellőzték a nyílt közbeszerzést, baráti cégnek adták a megbízást, sőt még le is mondtak a rendszer továbbfejlesztési jogáról. A szálak az Origo szerint nemcsak Gyurcsány Ferenchez, hanem feleségéhez, Dobrev Klárához is vezetnek, aki 2002 és 2004, vagyis a beszerzés idején a későbbi Nemzeti Fejlesztési Ügynökség jogelődjének elnökhelyettese volt. Az uniós projektben szereplő Welt 2000 Kft. ügyében Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter megtette szokásos büntetőfeljelentését. Akárcsak Demszkyék korrupciógyanús óriásbiznisze, a 4-es metró több mint 400 milliárd forintos beruházásánál.

A metróépítés visszásságait is egy brüsszeli szervezet, a Csalás Elleni Európai Hivatal (OLAF) jelentése kezdte el firtatni 12 évvel a szerződések megkötése után. A 181 milliárd forintos brüsszeli támogatásból akár 59 milliárdot is visszafizettetnének Magyarországgal. Azt a jelentést bizottságok sora vizsgálja, és Demszky Gábor volt SZDSZ-es főpolgármesteren kívül már sorolják is az egykori szocialista nagyhalak, Medgyessy Péter volt miniszterelnök vagy Puch László egykori pártpénztáros nevét. Egyet nem sorolnak, a bizonyítékokat, amelyeket a rendőrség Lázár feljelentésénél jóval hosszabb ideje, úgy hat és fél éve keres Tarlós István főpolgármester feljelentése alapján.

A végtelenül hosszú el nem számoltatási lista önmagában is szomorú, de egy korábbi fideszes illetékes, Budai Gyula volt elszámoltatási kormánybiztos tegnap kifakadt Gyurcsányék „családi bizniszén”. Éppen az Origo írta meg 2008 márciusában, hogy az érintett cég, a Welt 2000 Kft. fő tulajdonosa és vezetője Komáromi András kőbányai MSZP-s önkormányzati képviselő volt. Hat évvel később pedig a 444.hu írt arról, hogy Komáromi egy nappal azután elhunyt, hogy a Lázár János, a Miniszterelnökség akkori államtitkára vezette kormányzati tárgyalócsapatnak, azaz az államnak eladta a céget. Természetesen semmiféle bizonyíték nincs, hogy összefüggés lenne a két eset között, mint ahogy egyelőre arra sincs, hogy most Orbán Viktorék ugyanolyan korruptak, mint elődeik. A közélet kívánatos megtisztulására a 2018-as választásokig nincs esély, de az azutáni időszakra legalább egy szemernyit kellene hagyni.