A budapesti Fazekas Mihály Gimnázium diákjainak sikerült az, ami a magyar miniszterelnöknek egyelőre nem. A washingtoni robotépítő-olimpián győztes magyar gimnazisták ugyanis ellátogathattak a Fehér Házba, ahol bónuszként fotózkodhattak Donald Trump amerikai elnök lányával is. Minderről egyelőre csak álmodhat Orbán Viktor, aki a világ vezetői közül az elsők között fejezte ki szimpátiáját Donald Trump felé. A kormányfő egy nap híján kereken egy évvel ezelőtt, Tusnádfürdőn „tett először a jó lóra”, de később többször is megerősítette, tetszenek neki Trump terrorellenes tervei. Szemerkényi Réka volt washingtoni magyar nagykövet egy februári interjúban pedig arról beszélt, hogy ősszel már számoltak Donald Trump győzelmével a kinti diplomaták. Amikor viszont tavaly októberben még Hillary Clinton tűnt biztos befutónak, Havasi Bertalan miniszterelnöki szóvivő éles hátraarccal arról beszélt, Orbán Viktor sosem mondta, hogy támogatja Donald Trumpot. Végül jött az újabb fordulat: az új elnök győzelme és beiktatása óta ismét dicshimnuszokat zengenek róla. „Engedélyt kaptunk a legmagasabb világi helyről, hogy nekünk is szabad magunkat az első helyre tenni. Nagy dolog ez, nagy szabadság, nagy ajándék” – mondta Orbán Viktor a Lámfalussy-konferencián.
De hiába a szép szavak, hiába dörgölőzik Orbán Viktor, csak nem került közelebb az amerikai elnökhöz. Igaz, nem is egyszerű hozzáférkőzni, hiszen a washingtoni diplomáciai képviseletek is rájöttek, a szokványos utak már nem célravezetők, közvetlenül Donald Trumphoz kell(ene) eljuttatni az üzeneteket. Kissé későn a magyar képviselet is ráébredt, hogy szükség lesz B tervre is: jelenleg Mike Pence alelnök kegyeit keresik. Ez egyrészt azért előnyös, mert a republikánusokkal jó viszonyt ápoló Fidesz számára talán könnyebben járható útnak tűnik, másrészt pedig azért, mert egy – egyelőre minimális esélyű – elnökbuktatás esetén Mike Pence ülhetne az ovális irodába.
Mindazonáltal furcsa, hogy éppen az Orbán-kormány próbálkozik a hagyományos diplomáciai módszerekkel – plusz a teljesen fölösleges Connie Mack lobbistával –, miközben ez nem illik a második és harmadik Orbán-kormány külpolitikai alapvetésébe. A Szijjártó Péter vezette Külgazdasági és Külügyminisztérium igyekszik a külkapcsolatokat gazdasági alapokra helyezni, de valahogy „a legmagasabb világi hellyel” való viszony kiépítésében már sutba dobja saját elveit. Csakhogy Donald Trump ízig-vérig üzletember. Ugyan nyilván hízelgő számára, hogy záporoznak felé a dicsérő szavak Magyarországról, azért előbb-utóbb minden bizonnyal rákérdez a számokra is – ekkor pedig csúnyán leszerepelünk. A Trump-korszak NATO-tagországokkal szembeni külpolitikájának kulcskérdése ugyanis az, hogy az adott állam mekkora összeget fordít a katonai kiadásokra. Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete tagállamainak a GDP-jük két százalékát kell ilyen célra költeniük. A tavalyi évben erre egyelőre mindössze öten voltak képesek: az Egyesült Államok, Görögország, az Egyesült Királyság, Észtország, valamint Lengyelország, amely hagyományosan jó viszonyt ápol Washingtonnal. Térségünkből a lengyeleken kívül az idén már az amerikaiakkal szintén baráti kapcsolatban álló Románia is teljesíti a követelményt, miközben Magyarország épphogy átlépi az egy százalékot. Románia és Lengyelország ráadásul tudja, hogy lopja magát az amerikai elnök szívébe: a közelmúltban megkötött egyezségek értelmében légvédelmi rendszert is vásárol az Egyesült Államoktól.
Ha Orbán Viktor jóban akar lenni Donald Trumppal, akkor nem lesz elég szépeket mondani az elnökről. A kétszázalékos kritérium elérésének céldátumát ugyan előbbre hozták 2026-ról 2024-re, de ha komolyan gondolja a washingtoni barátkozást, akkor még korábbi időpontot kell kitűzni, és mélyen zsebbe kell nyúlni. Trumphoz ugyanis a pénztárcáján keresztül vezet a legrövidebb út.
