De ennél sokkal fontosabb, hogy az LMP még megmaradt szavazóbázisa miként tudja majd megemészteni Ron Werber személyét. Elfogadják-e, hogy az LMP, mint a magát XXI. századiként meghatározó párt, egy könnyed hátraarccal az általuk XX. századinak tartott pártok – jelesül az MSZP – kampánytechnikájának megálmodójához fordul. Elfogadják-e, hogy miközben az LMP úton-útfélen a szocialisták felelősségre vonásának elmaradását kéri számon, aközben éppen az MSZP egykori tanácsadójának kegyeit keresi? Elfogadják-e, hogy a civakodást és mocskolódást meghaladni kívánó LMP a gyűlölet karmesterének nevezett szakemberre bízná magát?
Lehet azt mondani, hogy még nem is biztos a megállapodás. Lehet azzal is érvelni, hogy egy megállapodás és Ron Werber tanácsai nem fogják egy még elfogadható szint alá süllyeszteni az LMP kampányát. De a hitelességen akkor is csorba esett.
Már-már közhelyszerűen minden választási kampány előtt elhangzik, hogy az aktuálisan ránk váró stílusában alulmúlja majd az összes korábbit. Megjegyzem, eddig ez nagyjából be is jött. A főszereplők a pártok és politikusaik voltak, de a forgatókönyvírók és rendezők között ott volt Ron Werber is. Itt persze nem lehet elhallgatni a jobboldal hasonló karakterét, a módszereiben ugyanúgy a negatív üzenetekre alapozó, nemrég elhunyt Arthur J. Finkelstein nevét sem.
Az elkövetkező hónapokban várhatóan mindent eluraló választási kampány alaphangját már megadták. Azzal, hogy minden bizonnyal Andy Vajnán keresztül a Fidesz közelébe kerül az egyik országos bulvárlap, készülhetünk rá, hogy az eddig sem domináló szakmai kérdések helyét még inkább átveszik a botrányszagú esetek. Az sem jelent sok jót, hogy már több fideszes vezető vizionált őszre utcai zavargásokat, bár egyelőre csak találgatni lehet, mi a céljuk ezzel a kommunikációval. A véghajrá még hátravan.
