Ron Werber. Ezt a nevet olvasva – a Fidesz hathatós, és lényegében mindent maga alá gyűrő kommunikációjának köszönhetően – nem nagyon juthat más az eszünkbe, mint gyűlöletkampány, hazugsággyár, besározás, lejáratás, és persze az MSZP. Legalábbis így volt eddig. A nem kifejezetten illusztris felsorolás most kiegészült az LMP-vel, miután hivatalosan is bejelentették, már zajlanak a tárgyalások a kampányguruval az esetleges együttműködés lehetőségéről. Nem számít újdonságnak, és hónapokkal a választás előtt még mindig azzal szembesülünk, hogy az LMP a parlamenti bejutási küszöb szélén ingadozik. Most ráadásul még kockázatosabb a helyzet, hiszen nincs már velük Schiffer András, akit lehet tisztelni vagy utálni, de hogy személye hozzájárult az országgyűlési létükhöz, az tagadhatatlan. Ha ez nem lenne elég, ott van még a Momentum is, amelynek bár jócskán alábbhagyott a lendülete az olimpiaellenes kampány óta, néhány százalékos szavazótábora éppen az LMP vesztét okozhatja.
Szél Bernadettéknek merészet kellett húzniuk. Az ma már kevés, hogy a Karácsony Gergely-i útra lépve miniszterelnök-jelöltet állítottak, és tovább növelték az ellenzéki oldalon amúgy is gombamód szaporodó kormányfő-aspiránsok számát. Robbantaniuk kellett, hogy rájuk irányuljon a figyelem, és Ron Werberrel – mi tagadás – robbantottak is. Csakhogy a kockázat óriási.
Egy dolgot biztosan elértek, mindenki a puskaport fogja keresni a kampányukban. Árgus szemmel vizslatják majd ellenfeleik és támogatóik is, hogyan hangszerelődik át amolyan LMP-s stílussá a huszonhárommillió románnal való riogatás, hogyan lehet majd LMP-sen kiforgatni egy Kövér László köteles beszédéhez hasonló megszólalást. Szél Bernadett azt állítja, hogy egy tanácsadó olyan kampányt csinál, amilyet a megrendelői, vagyis a politikusok kérnek tőle, és nem fordítva. Kíváncsian várjuk, hogy az eredményességet eddig a negatív üzenetekkel elérő Ron Werber mit tud majd kihozni az LMP-s plakátokon korábban megjelent zöldalmákból. Lehet más Ron Werber? Meglátjuk.
De ennél sokkal fontosabb, hogy az LMP még megmaradt szavazóbázisa miként tudja majd megemészteni Ron Werber személyét. Elfogadják-e, hogy az LMP, mint a magát XXI. századiként meghatározó párt, egy könnyed hátraarccal az általuk XX. századinak tartott pártok – jelesül az MSZP – kampánytechnikájának megálmodójához fordul. Elfogadják-e, hogy miközben az LMP úton-útfélen a szocialisták felelősségre vonásának elmaradását kéri számon, aközben éppen az MSZP egykori tanácsadójának kegyeit keresi? Elfogadják-e, hogy a civakodást és mocskolódást meghaladni kívánó LMP a gyűlölet karmesterének nevezett szakemberre bízná magát?
Lehet azt mondani, hogy még nem is biztos a megállapodás. Lehet azzal is érvelni, hogy egy megállapodás és Ron Werber tanácsai nem fogják egy még elfogadható szint alá süllyeszteni az LMP kampányát. De a hitelességen akkor is csorba esett.
Már-már közhelyszerűen minden választási kampány előtt elhangzik, hogy az aktuálisan ránk váró stílusában alulmúlja majd az összes korábbit. Megjegyzem, eddig ez nagyjából be is jött. A főszereplők a pártok és politikusaik voltak, de a forgatókönyvírók és rendezők között ott volt Ron Werber is. Itt persze nem lehet elhallgatni a jobboldal hasonló karakterét, a módszereiben ugyanúgy a negatív üzenetekre alapozó, nemrég elhunyt Arthur J. Finkelstein nevét sem.
Az elkövetkező hónapokban várhatóan mindent eluraló választási kampány alaphangját már megadták. Azzal, hogy minden bizonnyal Andy Vajnán keresztül a Fidesz közelébe kerül az egyik országos bulvárlap, készülhetünk rá, hogy az eddig sem domináló szakmai kérdések helyét még inkább átveszik a botrányszagú esetek. Az sem jelent sok jót, hogy már több fideszes vezető vizionált őszre utcai zavargásokat, bár egyelőre csak találgatni lehet, mi a céljuk ezzel a kommunikációval. A véghajrá még hátravan.
