Hogy ettől nem lesz majd jobb a magyar oktatás? Nem megy le a láz, és nem gyógyul a beteg? Hát hány és hány olyan terület van még ma Magyarországon, amelyről mindenki tudja, hogy valójában működésképtelen, mégsem tesz semmit a kabinet? Tényleg kizárólag terjedelmi okokból nem állok neki a felsorolásnak.
Viszont arra, hogy miért nem fogott bele semmilyen értelmes átalakításba a kormány, több lehetséges magyarázat is van. Elképzelhető, hogy pontosan tudják, mekkora a baj, csak egyszerűen nem mernek hozzányúlni – amit csak igazol, hogy például a „reform” szónak még a kiejtését is kerülik a kormányoldalon. Különben is sokkal könnyebb a saját nyelvén írástudatlan afgán kecskepásztor ellen hadakozni, mint kezdeni valamit azzal a helyzettel, hogy a magyar közoktatás futószalagon termeli a funkcionális analfabétákat.
A másik lehetséges olvasata viszont az lehet a kormánypárt látványos közpolitikai lomhaságának, hogy tényleg elhiszik, hogy „jó irányba mennek a dolgok”, például az oktatásban is. Az, hogy az eredményeink nemzetközi összehasonlításban (lásd: PISA-teszt) csapnivalók? Hogy hiába számít hosszú évek óta sokat a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökének szava az oktatás területén, attól még gazdaságunkat egyszerre sújtja a munkaerőhiány és a munkanélküliség? Hát ilyenkor kell olyanokat mondani, hogy mi a magunk magyar módján vagyunk sikeresek. Meg persze lázasak.
Ja, majdnem elfelejtettem. Amúgy tudják, hogy ez a lázas hasonlat kitől származik? Orbán Viktortól.
