Tamás Barnabás azonban nem finomkodik. Arról beszél, amit lát: ma Magyarországon ez a dolgok rendje. Hogy erkölcsileg helyes-e, vagy sem, tökmindegy, akkor is rend, amihez az épeszű, karrierjét és a fejlesztési pénzeket féltő polgármester alkalmazkodik. Ha pedig ez az igazság, miért lenne szégyen kimondani?
A polgármester ráadásul nem először fogalmaz ilyen egyértelműen: október 23-i ünnepi beszédében már elmagyarázta, hogyan kell szavazni. „Tudjuk nagyon jól, hogy választások jönnek, választások mennek. Nem mindig gondolkodik helyesen a választópolgár, és olyan embereket enged a fazékhoz, akik nem a fazékhoz valók, hanem a guillotine alá.”
Ellenzéki véleményvezérek sem tudnák ilyen pontosan megfogalmazni, miért bűzlik mindenestül az orbáni hatalomgyakorlás. Tamás Barnabás büszkén teszi meg helyettük. Nem az ország jövőjéről van itt szó, gyermekem, hanem a jó kis fazékról, ahhoz oda kéne engedni minket megint. Hogy mit motyogsz szabad választás jogáról, egyenlő feltételekről? Hagyd már a soroslibsi dumádat, mondtuk, hogy itt fazék van, és fejadag! Ha csak tartod a szád és a tányérod, jut belőle. Ha dicsérsz minket, talán repetázhatsz is, de ha visszapofázol, a fejedre ütünk.
Dühönghetünk, de a putnoki polgármesternek a jelek szerint igaza van, a szisztéma működik. Több száz megfélemlített vagy éppen helyezkedő, a maga kompromisszumát megkötő ember várakozik a fazék körül. Hangos szó sehol, mind éhesek. Igyekeznek mosolyogni a böllérképűre.
