Vadul rotyog a híg lötty, egyre gyakrabban csap ki pára a fedő alól. A várakozók idegesen szimatolnak, találgatják, hogy hús vagy legalább egy kis bőrdarab puhul-e a fazék mélyén, nem csak rothadt krumpli. Közben furakodnak is, foguk közt káromkodva próbálnak előresorolni a tűz felé, de azért óvatosak. A tagbaszakadt, böllérképű konyhás fegyelmet tart: aprócska malacszemeivel a sort pásztázza, ha tolakodást lát, odavág a súlyos merőkanállal.
Nem valamelyik orosz börtönszigeten történik mindez, hanem a választásra készülő Magyarországon. Még inkább: Magyarországgal. Allegória persze, de hogy nem túlzó, azt a putnoki polgármester nyilvános beismerése bizonyíthatja. Tamás Barnabás egy kistérségi társulási tanács ülésén helyi polgármesterek körében szólalt fel, és a Hír TV összefoglalója alapján teljesen őszintén beszélt arról, miért létfontosságú, hogy a választóik a Fideszre szavazzanak.
„A Fidesz nyer, mert azzal azért tisztában vagytok, hogy nyer, és ha nem fideszes lesz a képviselőnk, akkor bizony szopni fogunk. Lóf t fognak adni olyan területre, ahol nem fideszes a képviselő. Az az igazság, hogy én sem adnék. Ahol nem ránk szavaznak, mert az úgyis kiderül, ott megnézhetik magukat” – összegezte a helyzetet Putnok ura, aki azt is felajánlotta, hogy „a seggére rajzoltatja” Vona Gábort és Gyurcsány Ferencet, egyiket az egyik, a másikat a másik felére, és akkor rugdoshatja őket mindenki kedvére. A hallgatóság állítólag köpni-nyelni nem tudott a „tiszta beszéd” hallatán, de az biztos, hogy nem álltak fel, nem is szóltak közbe.
Talán azért sem, mert az elmondottakat nehéz lenne megcáfolni. Egyértelmű, hogy a putnoki polgármester jelentős előadást tartott – és nem azért, mintha bármi újszerű lett volna a szavaiban. Maga a kimondott tény, a nyers és pragmatikus megfogalmazás jelenti a fordulópontot, a kisszerű, magyaros katarzist. Tamás Barnabás a választás előtt nem sokkal teljes természetességgel beszélt arról, hogy korrupt maffiarendszerben élünk, és aki nem a jó színekben játszik, „az szopni fog”. Nem mellesleg, ő is a csókosainak kedvezne, ha olyan lenne a helyzet. Szebb időkben az ilyen nyilatkozatot gyanúsítotti vallomásnak neveznék. Nem véletlen, hogy a nagyobb pályákon focizó politikusok nyílt fenyegetés helyett is csak utalnak a fideszes győzelem előnyeire – ahogy Lázár János tette, amikor megjegyezte, hogy Hódmezővásárhelynek fejlődés kell, nem balhé.
Tamás Barnabás azonban nem finomkodik. Arról beszél, amit lát: ma Magyarországon ez a dolgok rendje. Hogy erkölcsileg helyes-e, vagy sem, tökmindegy, akkor is rend, amihez az épeszű, karrierjét és a fejlesztési pénzeket féltő polgármester alkalmazkodik. Ha pedig ez az igazság, miért lenne szégyen kimondani?
A polgármester ráadásul nem először fogalmaz ilyen egyértelműen: október 23-i ünnepi beszédében már elmagyarázta, hogyan kell szavazni. „Tudjuk nagyon jól, hogy választások jönnek, választások mennek. Nem mindig gondolkodik helyesen a választópolgár, és olyan embereket enged a fazékhoz, akik nem a fazékhoz valók, hanem a guillotine alá.”
Ellenzéki véleményvezérek sem tudnák ilyen pontosan megfogalmazni, miért bűzlik mindenestül az orbáni hatalomgyakorlás. Tamás Barnabás büszkén teszi meg helyettük. Nem az ország jövőjéről van itt szó, gyermekem, hanem a jó kis fazékról, ahhoz oda kéne engedni minket megint. Hogy mit motyogsz szabad választás jogáról, egyenlő feltételekről? Hagyd már a soroslibsi dumádat, mondtuk, hogy itt fazék van, és fejadag! Ha csak tartod a szád és a tányérod, jut belőle. Ha dicsérsz minket, talán repetázhatsz is, de ha visszapofázol, a fejedre ütünk.
Dühönghetünk, de a putnoki polgármesternek a jelek szerint igaza van, a szisztéma működik. Több száz megfélemlített vagy éppen helyezkedő, a maga kompromisszumát megkötő ember várakozik a fazék körül. Hangos szó sehol, mind éhesek. Igyekeznek mosolyogni a böllérképűre.
