A felhatalmazás azonban felelősséggel is jár. Ezt érti Putyin is. A magabiztos győzelem tudatában nem véletlenül beszélt arról, hogy meg kell újítani Oroszországot. Minden jel szerint ekkora támogatással a háta mögött bele is fog az egyébként sok tekintetben fájdalmas reformokba. Ahogy a szankciók lökést adtak egyes szektorok – mindenekelőtt a mezőgazdaság és az élelmiszeripar – fejlődésének, úgy a nem utolsósorban a Nyugat segítségével megszerzett támogatás szélesebb értelemben gyorsíthatja fel Oroszország megújulását.
Putyin modernizációs kényszerben van, és nemcsak azért, mert az orosz társadalom nyilvánvalóan változásokra vár. Theresa May vagy az amerikai demokraták ugyan be-besegíthetnek neki, ám hosszú távon az lesz a döntő, hogy belép-e Oroszország az új technológiákat tekintve is a XXI. századba, és új irányt vesz-e.
Az elnök azért sem késlekedhet az annyira várt belső reformokkal, mert több mint 70 millió szavazó globális sikereket vár tőle. Ez nemcsak Oroszország nemzetközi helyét jelöli ki, hanem a belső feladatait is. Abban a tekintetben is, hogy a Putyin előtt álló kihívások stabil viszonyt feltételeznek Moszkva és Európa között. Kérdés, hogy a nagy ellenfél az óceánon túlról megadja-e az esélyt Oroszországnak és Európának a stabilitásra.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!