Ennek eredményét tükrözi a brüsszeli csúcs, ahol sokkal többről volt szó, mint Cameron sorsa. A tét az Európai Unió jövője, és bizonyos tekintetben az eredménnyel elégedettek lehetünk. A népszavazást ugyanis sikerre viheti a kormányfő, a britek maradnak, és az EU így nem gyengül. Formálisan legalábbis. A brüsszeli kompromisszum ára ugyanis nagyon magas lehet.
A Cameronnak tett engedmények ugyan csak megerősítik Nagy-Britannia eddigi különállását, a mai általános hangulatban azonban veszélyes folyamatokat indíthat el, ha erre a jogokból, előnyökből mindent követelő, a kötelességekből és a terhekből tetszés szerint válogató magatartásra majd mások is példaként tekintenek. Ez a gondolkodás végképp alááshatja a már most is a globális súlyának, belső kohéziójának gyengülésével küszködő Európai Uniót. Beköszönthet a nemzetek Európájának kora, amelyre már kétségkívül egyre többen várnak. Elfelejtve azt, hogy ennek az Európának a nemzetei a történelem során mennyit háborúztak egymással.
De ne menjünk ennyire messze, ebben az Európában a gyengék még nagyobb pofont kapnak, mint most a visegrádiak.
