Még a világháborúba ájult országban sem számoltak azzal, hogy nincs olyan bárka, amit ne tudnának meglékelni. A Magyar Nemzet hajóját 1944 márciusában a Gestapo ütötte ki. Be is szüntette. Példáját, szolgálatának emlékét azonban akkor sem, máskor sem tudták meglékelni. De még a megszűnését szorgalmazó hadműveletek is hiábavalónak bizonyultak. Minden országos jelentőségű fordulónál előbukkant pár ember, akikben volt elég erő és felelősség, hogy a Magyar Nemzet újraélesztésére vállalkozzanak. Első tetszhalálából 1945. május 1-jén ébredt föl, a másodikból, amely 1956. november 4-én taglózta le, 1957 szeptemberében tért magához.
Magához? Az 50-es évek végén, de később is, sokan feltették magukban a kérdést, vajon érvényes még a Magyar Nemzetre az a belső reklám, amellyel a lap az első öt esztendejében hirdette magát: „Változnak az idők, változnak az emberek, mi nem változunk: Magyar Nemzet”? Hát a másik: „A Magyar Nemzet minden száma érték”? A nagy idők harmadik népszerű hirdetményét azonban a legkritikusabb elmék sem kérdőjelezhették meg: „A kimondott szó elrepül, de írásban adja Önnek a Magyar Nemzet”! Nem feszegethetik az elektronikus média diadalának az óráiban sem. Nem kell hozzá sok ész, hogy ki-ki felmérje, mit ér a televíziós, a rádiós vagy az online hírközlés, ha hiányzik a hátteréből a nyomtatott sajtó, a napilap. De a kor parancsára végrehajtott változásoknak sem kell komoly szerepet tulajdonítani, míg a lap eredeti missziójára utaló jelzések a helyükön maradnak. A címbetűket hetvenöt éve bodoni antiquával szedik, mint a legelső alkalommal. Azzal a betűtípussal, amelyikkel 1848. március 15-én a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot kinyomtatták. A bodoni antiqua – ez a XVIII. században, Itáliában tervezett, szép betűcsalád – időtlen időkig tudatja a Magyar Nemzet olvasóival, hogy „Mit kíván a magyar nemzet”. A bodoni antiquánál határozottabban semmivel sem lehetne jelezni a Magyar Nemzetnek a lapalapító Pethő Sándor által kezdeményezett, méltó szellemi örökösei által minden időben készségesen vállalt feladatát, a nemzeti értékek őrzését, továbbörökítését, a teljes körű nemzeti függetlenség védelmezését.
(Lőcsei Gabriella)
