Ezek azok az emberek, akik legalább négy országban tagadták meg a menedékkérelem benyújtását, és legtöbbjük a francia hatóságokkal sem hajlandó együttműködni, törvényen kívül élve hosszú hónapok óta. A francia kikötőváros melletti „dzsungel” már régen nemzetbiztonsági kockázat, az európai bevándorlás nagy vakfoltja, amely tízezerhez közelítő lakosságával átlépett a tolerálhatóság határán, és nem csak amiatt, hogy a kamionokra ugrálás napi rutinná vált. Calais meghívóvá vált a népvándorlás esélytelenjei számára, ám egyben politikai zsarolópotenciál is lett szűk fél évvel a francia elnökválasztás előtt. Mindemellett higiénés időzített bomba, a szegregáció gyorskeltetője, hogy más hasonlattal már ne éljünk. Félreértés ne essék, még köztük is vannak embertelen helyzetben tengődők, például kísérő nélküli kiskorúak, akik a legnagyobb áldozatai a kialakult helyzetnek, nem utolsósorban azért, mert egyszerűen senkinek semmilyen ötlete nem volt arra, hogy a földből ne nőhessen ki ez a törvényen kívüli terület. Jól teszik tehát a franciák, hogy véget vetnek ennek az értelmetlen szenvedésnek.
Ám ugyanakkor hatalmas felelősség is a Valls-kormány részéről a Calais-problémahalmaz több száz francia településre való szétterítése. Mert amiről rendszerint nem számol be a francia média, az éppen a sok helyi tüntetés, amelyeken tiltakozók teszik egyértelművé, hogy nem kérnek a migránsokból. Szóval az európai migránspolitika rögvalósággal történő nagy találkozása lesz ez, ráadásul a francia választási kampány hajrájában, ami elég biztosíték arra, hogy egyáltalán ne szülessen megoldás a kérdésben. Elnézve az elmúlt másfél évet, ebben persze nemcsak Franciaországnak, hanem az Európai Uniónak is nagy gyakorlata van.
