Hogy a katonai szuverenitásunk szempontjából mit jelent a „bérelt vadászgép” kategória, azt a szerződés transzparenciájának teljes hiánya miatt nem tudjuk – talán majd most, a kárrendezésnél! De a magas költségek mellett ez sem kellene hogy érdekeljen minket túlságosan, ha megkapnánk az ellenértéket mint adófizetők. A harci erőt, amire ezek a gépek vannak.
Azonban azt sem kapjuk meg! A Gripen-üzemeltetők közül a magyar pilóták repülnek a legkevesebbet. Nem mellékesen jóval kevesebbet keresnek térségbeli kollégáiknál, és elvándorlásuk ugyanúgy elkezdődött, ahogy a gépek repülését lehetővé tevő kiszolgálószemélyzeté is folyik évek óta. A gépekhez alig van fegyverzet, az is amerikai jogi kötöttségek alatt. Kilenc éve vannak itt a gépek, de bombát még nem sikerült venni hozzájuk.
Skandalum.
Tudnunk kell, hogy a repülőbalesetek soha nem egy okra vezethetők vissza, a repülésbiztonság rendkívül összetett dolog. Ha Cáslav után bűnbakokat mutatnak majd fel, ne legyen kétségünk, hogy a rendszer és vezetőinek temérdek hibája éppúgy, ha nem nagyobb mértékben játszott közre az események alakulásában.
