A hazánkban működő bankok – tulajdonosi körtől függetlenül – élnek a lehetőséggel, mármint az ügyfelek csekély bankváltási hajlandóságával, és tétovázás nélkül teszik rá a többletköltségeket a látható és nem látható tranzakcióikra. Annyira, hogy már a Magyar Nemzeti Banknak kell közbeavatkoznia: arra kívánja rávenni a pénzintézeteket, hogy könnyen áttekinthető, összehasonlítható számlacsomagokat kínáljanak az ügyfeleknek. Igyekeznek megalkotni a hitelek esetében már bevált teljes hiteldíjmutató (thm) mintájára a teljes bankszámlaköltség-mutatót.
A cél, hogy minden bank rendelkezzen öt-hat tipikus számlacsomaggal, ami könnyebbé tenné a bankváltást. Így elérhetnénk azt, ami a nyugat-európai és az egyesült államokbeli banki ügyfelek számára természetes, hogy kedvünkre válogathassunk a szolgáltatások között. Elérhetnénk, hogy ne csak kioktató mondatok jussanak nekünk a piaci verseny áldásaival kapcsolatban, hanem valóban élhessünk is azokkal. Hogy csak a bankkártya mágnescsíkja legyen „lehúzós”, ne maga a bankolás.
