Mégis, a választóknak az lehet az érzésük, hogy ami az elszámoltatás körül zajlik, annak nincs sok köze a valósághoz. A bukott rendszerben emberek százait börtönözték be jogtalanul, sokakat megvertek vagy meggyilkoltak, tönkretették az életüket, az érdemi felelősségre vonás azonban elmaradt, ahogy a 2006. őszi, kirívó jogsértések esetében is. Hasonlóan a többi, 1990 utáni, politikai színezetű eljáráshoz, amelyek többsége a közvagyonnal való gondatlan gazdálkodásról, tudatos károkozásról és nyerészkedésről szól. A vádlottak jellemzően az állam szolgálatában állva éltek vissza a bizalommal. És az állam még mindig inkább az ő érdeküket képviseli, szemben a közérdekkel.
Aligha a választó téved, aki megalapozottnak érzi a gyanút a naponta előkerülő botrányos ügyekben. Az elszámoltatósdi végén mégis rendre azzal kell szembesülnie: a szembenálló politikai erők a kudarcos eljárásokkal mintha csak egymásnak adnának menlevelet.
