S akkor még nem is szóltunk azokról, akik áldozati szerepkörből egy másik áldozati szerepkörbe vándoroltak, mint Angyal István, aki hazajött a koncentrációs táborból, s nem sokkal később ’56-os szerepe miatt a kommunisták fogták perbe, és végezték ki. Az nem úgy van ám, hogy az ember hol akasztat, hol akasztják. Akit embernek nevezünk, az – különösen a zsidó–keresztény kultúrában – nem öl és nem ölet. Aki pedig az embert megöli vagy megöleti, az bűnös. Ezért maradjunk abban, hogy a bűnösök nem áldozatok, és az áldozatok nem bűnösök. Mint a víztől az olajfolt, a kettő egymástól elválik. A legtöbb kivégzés, a politikai foglyok legnagyobb tömege mégiscsak ott volt, ahol a terrorállamok akár a legcsekélyebb ellenállást is megtapasztalták. Ha ennek tudatában vagyunk, könnyebb lesz az eligazodás. Relativizálás nélkül.
Ne relativizáljunk!
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar NemzetÁder János a recski emlékparkban elutasította a bűnök relativizálását. „A bűnt bűnnek, a bűnösöket bűnösnek, az áldozatokat pedig áldozatnak tekintjük.”
2012. 09. 18. 22:01
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!



