Ideje nagyon sok mindent újragondolni Európában. Az elmúlt egy-két évben megkérdőjelezhetetlennek hitt elvek, ideológiák, tabuk dőltek meg, és ha nem vonjuk le gyorsan a tanulságokat, és nem lesz megfelelő válaszunk a kialakult helyzetre, végzetesen elkéshetünk. Szép és nemes eszme a virágozzék minden virág, de arra nem ad megfelelő választ: mi történik akkor, ha az egyiknek az a megváltozhatatlan célja, hogy mihamarabb elpusztuljon a másik. És beszélhetünk-e közös virágoskertről ott, ahol – immár egyre nyilvánvalóbb módon – párhuzamos, egymástól teljesen függetlenül működő társadalmak alakultak ki?
Elgondolkodtató a párizsi merénylő, Abdeslam ügyvédjének hozzáállása is: a belga jogász védett már pedofilt, sorozatgyilkost, terroristát, sőt szélsőséges muszlim hittérítőt is, aki fegyvereseket toborzott Szíriába, de állítása szerint szélsőjobboldalit sosem védene. Érdekes logika ez, nyilván a szélsőjobb Európa legfontosabb problémája, nem a terrorizmus vagy a vele meglehetősen szorosan összefüggő migráció – utóbbi nélkül ugyanis aligha jöhetett volna létre egy dzsihadista negyed a belga főváros kellős közepén. Az ügyvéd nyilatkozataiban „bűntudat-komplexussal” vádolta meg a belgákat – kíváncsi vagyok, a tegnapi események hatására újragondolja-e a véleményét.
Immár mindenki számára nyilvánvaló kellene, hogy legyen, hogy háború van. Az a biztonságos Európa, amit érdemes volt szeretni, nem létezik többé. November 13., Párizs, március 22., Brüsszel. Hol és mikor lesz a következő?
