Van-e működőképes állam ma Líbiában, Egyiptomban, Jemenben, Irakban, Afganisztánban? De kissé távolabb tekintve azt a kérdést is feltehetjük, hogy van-e Boszniában vagy Koszovóban? Nagyobb biztonságban érezheti-e magát az amerikai (és a nyugati) állampolgár attól, hogy az utóbbi három évtizedben reguláris és irreguláris mozlim harcosok tízezreivel végeztek a csillagos-sávos lobogó alatt felsorakozott amerikai és szövetséges hadak? Nem csorbulnak-e százmilliók szabadságjogai odahaza az egyre szigorodó biztonsági intézkedések miatt?
A kritikusok által találóan George W. Bush korábbi amerikai elnök pincsikutyájának nevezett egykori brit miniszterelnök, Tony Blair a napokban magabiztosan azt mondta, hogy nem lehet Irak 2003-as megszállását hibáztatni napjaink fejleményeiért. Majd ha egy ilyen mondat védőbeszédként, egy háborús bűnöket tárgyaló nemzetközi bíróságon hangzik el a nevezett vádlottak és társaik szájából, akkor, és csakis akkor reménykedhetünk abban, hogy pozitív fordulat következik be. Egy ilyen törvényszéken remélhetőleg az sem lesz enyhítő körülmény, hogy a bűntetteket messianisztikus ostobaságból követték el, nem pedig stratégiai számításból.
