A berendezések mintegy 420 km körüli magasságban, kinn a világűrben, a Nemzetközi Űrállomás két oldalán, két konténerben, 51 fokos inklinációjú pályán keringenek, ahol az ionizációs dózisterhelés a földinek mintegy tízszerese. A pálya veszélyes szakasza a dél-atlanti anomália térsége, ahol gyengébb a magnetoszféra védőhatása, és a napkitörések esetén ebbe a térségbe jelentős számban juthatnak el nagy energiájú részecskék, amelyek a félvezetőkben, így a számítógépben is átmeneti vagy tartós hibát okozhatnak.
„A működés közben adódtak problémák, egy ideig nem kapott tápellátást az egyik egység a háromból, de az orosz kollégák elhárították ezt a hibát. A beüzemelt 11 szenzorból jelenleg 7 működik. Két meghibásodásról tudok, aminek során összesen 4 szenzor esett ki az üzemből. Az egyik meghibásodás – feltehetően a naptevékenységgel összefüggésben – a beüzemelés után mintegy két hónappal történt. Ettől kezdve 3 szenzortól hibás adatokat kapunk. 2013 június 3-án 1 óra 2 perckor minden rendben működött még – ezt az úgynevezett „housekeeping” adatokból tudjuk – 2013 június 3-án 1 óra 4 perckor az egyik számítógépünk újraindult, minta „reset” jelet kapott volna, és az újraindítás után három szenzor kiesett. Feltételezésem szerint esetleg egy nagy energiájú részecske – ami ellen elég nehéz védekezni – okozhatta a tápegységben a hibát, aminek a következménye lehetett az újraindulást, és az állhat összefüggésben a szenzorok kiesésével. A másik hiba 2013 novemberében a svéd-lengyel RFA nevű szenzor lassan túlmelegedett, így sajnos az 2013. december 5-e óta nem működik. A mi három fedélzeti számítógépünk viszont jelenleg is üzemel” – tért ki a nehézségekre dr. Nagy János Zoltán.




