Hetekig, sőt hónapokig gyötrődött Märcz Tamás szövetségi kapitány, hogy a válogatott legfontosabb fogaskereke vajon újra bekapcsolódik-e a gépezetbe. Március elején legördülhetett a szikla a szívéről: a korábban a világ legjobbjának is megválasztott Varga Dénes közölte, vállalja a szereplést a budapesti vizes világbajnokságon. A csapat esze, korábbi csapatkapitánya tért vissza – gyökeresen más szemlélettel.
– Tavaly nem úgy lettem csapatkapitány, ahogy számítani lehetett volna rá. A riói felkészülés közben történt a csere.
Most, így, hogy tudom, a felkészülés elejétől enyém a poszt, alapvetően megváltozott a hozzáállásom. Kezdettől fogva tisztában vagyok vele, hogy bármilyen konfliktushelyzetben nekem kell kezdeményeznem a megoldást, én vagyok a híd az edző és a játékosok között.
És most már meccs közben is én vagyok az, aki irányítja a csapatot, aki eldönti, hogy milyen figurát játsszunk – magyarázza hatodik világbajnoksága előtt.
Varga Dénes magatartásbeli változása valahol érthető: a riói olimpiát megelőző BENU-kupa kezdetén döntött úgy hirtelen Benedek Tibor akkori kapitány, hogy vegye át testvérétől, az azóta visszavonult Dánieltől a csapatkapitányi szerepkört. Ugyanakkor ez csak a medencén kívüli irányításra vonatkozott, meccs közben az idősebb Varga kormányozta a csapatot. Az olimpián végig érzékelni lehetett, hogy a testvérpár mélyen valós tudása alatt pólózik, amiben egyrészt közrejátszhatott a csékáváltás, Dániel sérülése – ami csak utólag derült ki – és Benedek korábbi döntése is, hogy az idősebb Vargát átvitte kapásoldalra, messzebb Dénestől.
A válogatott üdvöskéjének egészen egyedi belső ösztönző segített kijönni a hullámvölgyből, amelyet az ötkarikás szereplés okozott. – A múlt év hatalmas csalódás volt, ugyanis rengeteg erőn felüli dolgot csináltunk meg azért, hogy nyerjünk Rióban, mégsem sikerült a négy közé jutni.
Megzuhantam, nem tudtam elképzelni, hogy újra bele tudok kezdeni egy felkészülésbe. Emellett úgy gondoltam, hogy most már a családomnak is jár belőlem valami, de érdekes módon pont a családi szál fordította meg bennem az érzéseket
– vallja Varga Dénes. Nagyobbik gyermeke ugyanis már pontosan tudja, hogy édesapjának mi a foglalkozása, ő pedig úgy vélte, nagyszerű érzés lehetne fiának, ha egy kivételes rangú hazai rendezésű világversenyen látná őt a vízben. Ez adta meg neki a végső lökést ahhoz, hogy újra belekezdjen egy hosszú felkészülésbe, és felhúzza a válogatott sapkáját.
Bár Varga Dániel, Kis Gábor és Szivós Márton olimpia utáni visszavonulásával némiképp átalakult a csapat, rutinos és fiatal játékosokban sincs hiány a Märcz-legénységben. Manhercz Krisztián vagy épp Zalánki Gergő személyében ifjabb, de már több világversenyen gyűjtött tapasztalattal bíró vízilabdázó is megtalálható köztük. A másik oldalon olyan öreg rókák egészítik ki a brigádot, mint az utolsó vébéjére készülő Hosnyánszky Norbert, a reaktivált Gór-Nagy Miklós vagy épp Decker Ádám. Varga Dénes meglátása szerint jó összetételű csapat jött össze, amelynek azonban nem szabad a korábbi hibába beleesnie.
– Úgy érzem, van több olyan egyéniségünk is, aki képes megnyerni egy meccset, viszont nem szabad csak egy-egy klasszisra építeni, mert szerintem ez nem vezetett mindig jóra korábban. Meg kell tanulnunk csapatként játszani, ebben a folyamatban egyébként jól haladunk. Minden egyes játékosnak tudatosítania kell magában, hogy a saját egyéni jó teljesítménye kell az átütő csapatteljesítményhez és a győzelemhez.
A célokat illetően Varga Dénes nem kertel, a hazai világbajnokságon csak a négy közé jutás fogadható el. – Onnan pedig kezdődjön egy új kétmeccses világverseny – teszi hozzá. A veretlenül megnyert Szamarcidisz- és BENU-kupán mutatott teljesítménnyel bizonyosan a csapatkapitány is elégedett lenne.
