– Kapitány úr! Kedden egy sajtótájékoztatón azt mondta, egyhangúlag kiállt a Magyar Úszó Szövetség elnöksége Bienerth Gusztáv elnök mellett. Erre pár napon belül lemond az elnökség többsége. Mi történt?
– Azóta történtek események. Utána jött az Ellenőrző Testület elnökének a lemondása, és hát a többség most így gondolkodott, ez a helyzet.
– Az egész elnökség feláll most?
– Jelen pillanatban működésképtelen a Magyar Úszó Szövetség. Jön egy tabula rasa. Rendkívüli közgyűlés következik, meggyőződésem, hogy a napirendjén szerepelni fog a tisztújítás, és újra lesznek osztva a lapok.
– Milyen vezetőt tart elképzelhetőnek? Szabó Tünde sportállamtitkár asszony már jelezte, hogy jó lenne, ha az úszásból jönne és lenne vezetői tapasztalata. Lehet ehhez neveket kapcsolni?
– Nézze, a kérdése eléggé egyszerűnek tűnik, miközben igen összetett. Hadd mondjam el, hogy engem Bienerth Gusztáv nevezett ki szövetségi kapitánnyá, ezért finoman szólva is illetlenség volna, ha vele szembemennék. Tehát én a most kezdődő folyamatban nem fogok részt venni pontosan emiatt. Ha a sportág úgy gondolja, és az elnökségi tagok közleményéből számomra ki is derül, hogy az én nevem van egyedül pozitívként kiemelve, akkor én a munkámat szívesen folytatnám. De erről jelen pillanatban nem tudok többet mondani.
– Felhívtuk Törös Károlyt, az elnökség egyik lemondott tagját. Ő elmondta nekünk, hogy nem egészen úgy történt a „hűségeskü”, ahogy ön a hétközi sajtótájékoztatón vázolta: nem Bienerth, hanem ön mellett állt ki az elnökség.
– Hát, a történések erre utalnak. Én annak idején Gyárfás Tamás ellen sem álltam ki, hogy mondjon le. Jöjjön ide, aki azt akarja, hogy mondjon le az elnök, és tegye hozzá, hogy kit akar helyette. Utána, ha van közös akarat, össze kell hívni a közgyűlést, és választanak egy új elnököt, ha nem, minden marad a régiben. Nálam ez a normális forgatókönyv. Most annyit látok, hogy „ki ne legyen az elnök”, de én Bienerth Gusztávtól is megkaptam a maximális bizalmat.
– Ki lehet, aki megfelel a kritikusok feltételeinek?
– Több ilyen is van, de neveket nem fogok mondani.
– Kinek a „külső befolyása alatt” állt az a négy, korábban név nélküli elnökségi tag, akinek lemondásáról már a hét elején terjedt a pletyka?
– Nem akarom kimondani, de mind a ketten tudjuk Ám az új helyzetben, a hat elnökségi tag esetében már nyilván nem csak erről van szó. Nem akarok ízetlen hasonlatokat használni, de Sharon Stone-ról is nehéz volna levakarni egy serdülő fiút. Az aknamunka egyedül kevés lenne.
Két markáns személy markáns csatája zajlik a háttérben.
Nyilvánvaló, hogy mindkettő bedob mindent.
– Vébézzünk! Hogy került a „guest”, vagyis „vendég” felirat a nyakában lógó belépőjére?
– A másik oldalán más van.
– Kétéltű ember?
– Az egyik felével felmehettem oda, ahonnan jól látom a versenyeket, nem kellett bemennem oda a tömegbe, ahol az edzők vannak a parton. Voltak tumultuózus jelenetek.
– Nos, kapitány úrból nagyon nehéz volt kicsikarni az úszó-világbajnokság előtt, hogy hány érmet remél. Akinek sikerült, annak azt mondta, 10, plusz-mínusz kettő dobogós helyre van kilátás. A minimális szám sikerült. Félig tele a pohár?
– Összetettebb ez. A közvéleményt én értem. Én is nézek atlétikát, és azt figyelem, hány arany van. De azért, aki kijött a Duna Arénába, látta, mit jelent egy elődöntőbe vagy egy döntőbe is bekerülni. Na most, ha én a többi helyezést nézem, amiről senki nem kérdez engem, akkor arra jutok, hogy a riói olimpián a hét érmen kívül volt egy 4. és egy 6. hely. Most ilyenek szakajtószám! Kapás Boglárka például egyszer negyedik lett, kétszer ötödik.
– 2015-ben, Kazanyban és az olimpián meg dobogós.
– A női váltó hatodik volt, a mix váltó szintén, Szilágyi Liliána, Bernek Péter és a többiek révén legalább kétszer annyi döntősünk volt, mint tavaly. Rióban egyetlen olyan szám volt, ahol két magyar volt a döntőben, most sokkal több. A fiatalok nagyon berobbantak, és volt olyan szám, amivel nem is számolhattam, a férfi 4x100-as gyorsváltó bronzérme. Meg nem fordult a fejemben!
– Össze is néztünk a kollégákkal, akik korábban önt kérdeztük: „ezt mintha a Sós nem mondta volna...”
– Milák Kristófot azért mondogattam, hogy ne lepődjenek meg, ha „odaér”, de látjuk, hogy azért az nem olyan egyszerű. Azzal persze nem számoltam, hogy akik Rióban hősök voltak, magyarok, azok nem úszták meg az ottani időket. De igaz ez Katie Ledeckyre is.
– Ki is kapott 200 gyorson.
– Hosszú Katinkának közben akkora előnye volt a világ előtt, hogy 400 vegyesen 3, 200-on 1 másodperc visszaesés is belefért.
– Egy világbajnoki csúcsot azért most is „összelapátolt”
– Az vb-csúcs. Az olimpiát meg világcsúccsal nyerte. De hadd említsem még a japán Hagino Koszukét, aki olimpiai aranyérme után hatodik lett 400 vegyesen a férfiaknál.
Nem egyszerű 11 hónapon belül kétszer csúcsformába hozni az emberi szervezetet.
Kapás Boglárkának sem sikerült, ám az olimpiai bronzérem után az egy negyedik, két ötödik hely nem kudarc.
– Én sem mondtam, hogy az.
– Világos. Azzal együtt, ha most megússza egyéni legjobbjait, az három érem, 400, 800 és 1500 gyorson is. Kenderesi Tamással számoltam, ahogy a közönség is, ez nem pancserság. És hát Cseh Laci 50 pillangón is érmes volt Kazanyban, most kiesett. Egy szó, mint száz, a 12-14 meglehetett volna éremben, akkor, ha minden bejön, és a váratlan is, amire még én sem számítottam. De ilyen nincs. A tíz volt a realitás, Kapással, Kenderesivel, de a férfi gyorsváltó nélkül. A nyolc éremmel összességében én elégedett vagyok, főleg, hogy láttam, milyen állapotban van Boglárka, a 800-as meccse Belmontéval még élvezetes is volt, talán neki is. Kenderesi Tamást fogjuk még dobogón látni, Verrasztó Dávid pedig visszatért.
– Hogy az amerikai úszók ilyen jól teljesítettek Budapesten, 8 arannyal többet gyűjtöttek, mint Kazanyban két éve, köszönhető-e Michael Phelps visszavonulásának? Úgy értem, okozhatott-e ez az Egyesült Államok úszósportján belül egyfajta felszabadulást?
– Nincs köze a kettőnek egymáshoz.
Amerika mindig is az úszás Mekkája volt. Évente félmillió gyereket tanítanak meg úszni, berakják a világ legjobb versenyrendszerébe, és a tudományban is a topon vannak.
Egész egyszerűen csak hagyniuk kell, hogy a legjobbak kiválasztódjanak. Csodálattal nézi az ember. Mark Spitz után sem volt visszaesés, akkor van, ha olyannal próbálkoznak, ami szükségtelen. Egyszer például két héttel a nagy verseny elé tették a válogatót, akkor gyengén szerepeltek a vb-n. Budapesten is a végén jöttek bele igazából, most három héttel volt a válogatójuk a világbajnokság előtt.
– Említette Kenderesi Tamást. Ő iszonyúan le volt lombozva a 4. helyétől. Mondott neki valami vigasztalót?
– Igen. Megmondom, miért. Mert követtem. Nyilvánvalóan világbajnok akart lenni a riói bronzérem és Phelps visszavonulása után. Végigdolgozta az évet. Nem volt beteg, korábban mononukleózisa volt vagy a lábát törte
– Most is volt valami a bal vállával.
– Az nem hátráltatta a felkészülésben érdemben. Jól versenyzett, Chad Le Clos-t „odaverte” Rómában négy héttel ezelőtt, bár az a rafinált szerintem eljátszotta többször velünk, hogy nem bírja a végét, egy minden hájjal megkent gazember, pozitív értelemben. Szeretjük azért mi is, csodálatos versenyző!
– Szóval mit mondott Kenderesi Tamásnak?
– Beszélgettem az edzőjével hosszasan, de most nem tudom elmondani, hogy mit. Nyugtattam őt és Tamást is, hogy senki nem úszott egyéni csúcsot most Budapesten, aki tavaly robbant be és ott döntött rekordot.
– Ez mennyiben vigasztal egy fiatal úszót?
– Semennyire, ettől parázni fog és benne lesz 15 év múlva is, ezzel tisztában vagyok. De elmondok egy példát! 1975-ben Kolumbiában volt a világbajnokság. Akik akkor aranyérmet szereztek, egy lett közülük Montrealban olimpiai bajnok.
A mostani időkülönbségeket, már most jelzem, minden edző bevonásával fogom megvizsgálni,
azokkal, akiknek a versenyzői egyéni csúcsot úsztak, és azokkal, akikéi nem.
– Hadd boncolgassuk még a csalódott sportolók helyzetét! A legcsalódottabb közülük egész biztosan Balog Gábor hátúszó, akinek egyéniben nem jött össze semmi, a mix vegyesváltóban pedig bár igen előkelő helyen végeztünk volna, Gyurta Dániel rossz váltása miatt egyszer sem döntőzhetett. Szinte már a medenceparton bejelentette a visszavonulását, és kemény szavakat vágott az edzőjéhez, aki szerinte nem a megfelelő módon készítette fel őt. Az ő esetükben hogyan tovább?
– Majd kialussza magát.
Az effajta indulatos megnyilvánulásokban nem leszek partner, a saját gyerekemnek is elmondtam, annak is, amelyik nem sportol: pozitív vagy negatív érzelmi csúcson ne hozzon döntést, mert abból csak baja lesz. Kenderesi Tamás erre „jó” példa. A riói bronz után eldönti, hogy világbajnoki arany jön. Persze! Aludni kell rá párat!
A másik oldalon ott van viszont Verrasztó Dávid. Ha az ő olimpiájára azt mondom, hogy katasztrófa volt, akkor finoman fogalmaztam. Aztán hazaárulózták, meg minden, de ő elvonult és összerakta magát, és ennek a közönségnek csinált egy ezüstérmet. Bajba mindenki kerülhet. Michael Phelps az egyik előfutamából nyolcadikként jutott tovább a londoni olimpián, Cseh Laci kilencedikként kiesett. Phelps a középdöntőben aztán negyedik lett. És akkor mi van? Összeomoljon? Nem lehet ezt így kezelni! Megértem Gábor elkeseredettségét, de ilyenkor ne hozzon ítéletet vagy sorsot meghatározó döntést. Ha az edző hibás, akkor ezt tisztázzák.
– Azért eléggé konkrét szakmai dolgokat mondott panaszában Balog Gábor Gyertyánffy Tamással kapcsolatban, túledzettségről beszélt és visszafejlődésről.
– Nem így fogja gondolni egy hét múlva. Fiatal koromban én is voltam ilyen, nem volt jó.
– Nem én hoztam szóba, hanem ön: a fiát, Sós Dánielt, aki saját egyéni csúcsától jelentősen elmaradva esett ki 200 vegyesen. Előzetesen ön azt mondta nekem, hogy Daninak meg kell úsznia egyéni legjobbját, és boldogan kiszállnia a medencéből. Ehhez képest ő is Balogéhoz hasonló gondolatokat fogalmazott meg, ami a továbbiakat illeti.
– Dani a délelőtti legjobbját úszta.
– Neki is mondta, hogy indulatból ne hozzon döntést?
– Maximalista a gyerek. Iskolában is kitűnő, itt is szeretne már előrébb tartani. Eleinte azzal is baja volt, hogy úgy került csapatba, hogy akik előrébb voltak 200 vegyesen, azok mind lemondtak a számról, Cseh, Verrasztó és Telegdy Ádám is. Három héttel ezelőtt tudta meg, hogy úszni fog, most szeretettel fogadták, és végül 22. helyen végzett, ami nem is olyan „alpári” helyezés. Megmondom őszintén, hogy büszke vagyok rá és elégedett voltam vele. Marhára örültem. Az, hogy ő többet akar, azt jelenti, többet kell vele beszélni.
– Voltak azért, akik délelőtti szakaszban úsztak egyéni csúcsot. Például Burián Kata
– Nézze, 21. volt Dani nevezési ideje, 22. lett, megfelelt.
– Rendben. Közben Cseh László annyira fellelkesült ettől az egész közegtől, hogy 31 évesen bejelentette, a 2020-as budapesti Eb-ig biztosan marad a porondon.
– Teljesen érthető. El tudom képzelni, hogy csak 50 és 100 pillangót úszik csak, mert a közelében nincs senki, legfeljebb Milák. Meglátjuk azért, hogy ha Kristóf ússza a 200 pillét, utána mit úszik 100-on, mert láttuk, Chad is kiesett ebben a helyzetben.
– A következő két évben melyik két magyar férfi pillangóúszó lesz a menő a három közül?
– Milák Kristóf biztos, hogy vezető szerepet fog játszani. Sokáig úgy lesz megérzésem szerint, hogy 100-on Laci, 200-on Kenderesi lesz a vetélytársa, ha Kenderesi megelőzi a Lacit 200-on.
– Milák Kristóf saját elmondása szerint öntől tudta meg, hogy váltót kellene úsznia Cseh Laci helyett. Laci viszont azt mondta, hogy ő javasolta maga helyett Milákot. Hogy történt ez?
– Ezek összevissza beszélnek.
Én azt akartam, hogy Cseh ússzon háton, mert a Balognak kiment a könyöke. Cseh élete első Európa-bajnoki címét háton szerezte, így jött ki az édesanyja hasából, az apja volt az első magyar, aki egy perc alatt úszta a száz hátat. Baromi jó hátúszó a Laci, de úgy megutálta és annyira nem edzett rá, hogy azt mondta, nem.
Akkor jött szóba Bohus Richárd háton. Nagyon szerettem volna, ha úgy kezdünk, hogy „Cseh”, a pillangónál nem volt kérdés, hogy Milák, neki volt a legjobb ideje.
– Másik hátúszónk, Telegdy Ádám nem volt pikszisben kezdőemberként?
– Hát nem, mert ő nem jó százon, de azt most elmondom, hogy az ő 9. helye 200-on baromi jó eredmény, egyéni csúccsal. Be is raktam őt a 4x200-as gyorsváltóba, nagy benne a hitem, és az Eb-n nagyot úszhat.
– Úgy látszik, vannak ilyen jolly jokerek még, hisz Késely Ajnát is egyelőre agyonversenyeztetik, és nem is csak egy-két számban. Mi lehet az ő jövője? Azt említette lapunknak, hogy vegyesre már nem edz, gyorsúszó lenne a legszívesebben.
– Ezt nem akarom jobban tudni Ajna edzőjénél. Turi György nem egy úszóval foglalkozott már. Most biztos, hogy hasznos, hogy sokat úszik gyorson, ez hasznos egy pályafutás szempontjából. Ha úgy döntenek, hogy felvesznek más számokat, akkor azt adja a Jóisten!
– Gyurta Dániel szerepléséről azt szeretném, ha kérdés nélkül mondana valamit. Századra ugyanannyit úszott, mint Rióban.
– Nem érdekel, mit úszott most. Korlátlan a hitem benne. A magyar emberek az olimpiai bajnokokban korlátlanul megbíznak az életük végéig, életjáradék és minden formában. Ez az ember pedig már „megcsinálta”. Háromszor lett világbajnok. Az országos bajnokságon 2 másodpercre volt egyéni legjobbjától, amivel itt ezüstérmet nyert volna. Kénytelen vagyok azt hinni, valóban hittek abban, hogy sikerülhet, noha hangsúlyoztam mindig a kételyeimet az edzőváltás miatt. Az új edzője sem eredménytelenebb persze, mint a régi volt, de a váltásnak mégis volt kockázata. Most mindenféle weblapokon kritizálják, hogy minek indult el. Azt kell mondanom, én felajánlottam neki, hogy hagyja ki a világbajnokságot, mert az is belefér. Azt javasoltam, építsük fel, hogy először Eb, japánok, amerikaiak nélkül, aztán egy vb és egy olimpia. Ő azt mondta, nem, úszni akar. Hitt magában. Nagy József, az edző ugyanígy gondolkodott, és én ezt elfogadom. Mert akár hiszik, akár nem, én szentül meg vagyok győződve róla, hogy Gyurta Dániel lesz még a csúcson. Úgyhogy őróla ennyit.
– Most, ebben a pillanatban, nem érzi-e úgy, hogy ezen a versenyen Gyurta Dániel olimpiai és háromszoros világbajnokként egy kicsit leégette magát?
– Nagyon finoman kérdez
– Bocsánat!
– De ne kerüljük meg!
Az ő szintjéhez képest ez egy méltatlan szereplés volt.
Én ettől megóvtam volna. Ő ezt is kockáztatta, szeret versenyezni, oda akart állni. Nem tudom ezért hibáztatni, de az ő szintjén méltatlan volt.
– Lapoznék is. Kapás Boglárka maga alatt volt?
– Kérdezze meg tőle!
– Megítélésem szerint annyira igen, hogy ezért nem is tudta elmondani, mit érez valójában. Ilyenkor faggatni kell? Versenyeztetni? Hogy jön ki ebből egy versenyző? Kapás Boglárka dobogóra vágyott több számban is.
– Hogy jött ki Verrasztó Dávid? A nála két évvel idősebb edzője, Molnár Ákos el tudja mondani. De Gyurta Dániel is, a 2004-es athéni ezüstje után 2009-ben lett bajnok igazán. Van olyan, aki 2-3 évre eltűnik, aztán megint ott van.
– Milák Kristóf és Késely Ajna után jönnek még?
– Meg Németh Nándor után, hajjaj! Holló Balázs is ifjúsági Európa-bajnok. Július elején egy nagyon ütős csapat vett részt az ifjúsági Európa-bajnokságon, 11 aranyérmet szereztek.
– Meg még 8 ezüstöt
– Férfiváltó, mix váltó, női váltó, mindenki ott volt. Nem akarok sok nevet mondani, de a Milákot is most azért ismeri mindenki, mert itt látta.
– Lapunk is mindent megtett azért, hogy ismerjék az emberek már a vb előtt.
– A lényeg az, hogy a legelőrébb tartó három fiatalt itt látták, és vannak még.
– Akkor most jöjjön egy kényelmetlen kérdés, legfeljebb elzavar engem!
– Dehogyis!
– Nos, azok a fiatalok, akik a Jövő Bajnokai programból érkeznek
– Ki jön a Jövő Bajnokai programmal?
– Hát, elég sokan a szakmából.
– Akkor elmondom, mi van, egyetlenegy nagyon fontos dolog:
a magyar edzők nagyon sokat tudnak. És azért tudnak nagyon sokat, mert nálunk tanulnak a TF-en abból a könyvből, amit a Tóth Ákossal és Egressy Jánossal hárman írtunk, miután lefordítottunk többet és leírtuk a magyar rendszert, összegyűjtöttük és kézre adtuk.
Tanítjuk, és ez a záloga az egésznek.
– Tehát azok a fiatalok, akik kijönnek az utánpótlás-nevelésből, azok felkészítésére és a világviszonylatban való versenyképessé tételére fel van-e készülve a magyar edzői kar?
– Föl! Határozottan föl!
Ha most belemegyünk abba, hogy hány edzőnek volt itt vb-döntős úszója, itt 10-15-ig biztosan elmegyünk kapásból.
Ne gondolja azt, hogy az edzők helyzete más, mint a versenyzőké, itt is sokból lesz kevés jó. Sokat kell dolgozni és tanulni, mint az úszóknak a vízben. Az edzőket is ki kell választani, menedzselni. Ez abból állt idén, hogy akinek bekerült versenyzője az ifi-Eb-csapatba, azt el is vittem. Legyen ott! Lásson! Volt olyan, aki sikeres volt, volt, aki nem. Foglalkozunk velük. Bár én olyan időben versenyeztem, amikor a legjobb biznisz volt úszni. Aki egyetemre járt, minden pénznek a dupláját kapta, hülye volt, aki nem tanult, tele is vagyunk doktorokkal a vívásban, az úszásban és a vízilabdában. Szóval a magyar edzők igenis tudnak, ezért is üdvözlendő, hogy újraindul a TF-en a valódi szakedzői képzés, ami másfél évtizede nem volt, most mindenféle politikai felhang nélkül. Az igazi holtpontját a sportnak ez jelentette, hogy nem volt szakedzői képzés. Nekem is a katedrán van jelentős szerepem, nem kapitányként.
– Megkerülhetetlen kérdés, hogy most, a világbajnokság kapcsán milyen volt a kommunikáció ön és Hosszú Katinka között. Kérdésemre válaszolva például elmondta, hogy a világbajnokság utáni napon azonnal repül Moszkvába.
– Igen?
– Szóval beszélnek egymással?
– Egyedi utat járnak. Én kinyitottam a kapukat, jó viszonyban vagyunk. Katkával többször beszéltem, a vb alatt is volt, hogy ő hívott engem. Én is föl mertem hívni, amikor kellett. De el tudom fogadni azt, hogy valaki nem feltétlenül igényli a közvetlen kommunikációt, a menedzsmentjével azért bármikor tudtam beszélni, egymás gondolkodását ismertük, és itt is volt közös beszélgetésünk. A kapcsolat az én viszonylatomban előrelépett, azt mondanám, hogy normális. Ha így eredményesek, akkor úgy sem változtatnék ezen, ha tehetném.
– Amikor legutóbb alkalmam volt önnel hosszabban beszélni, azt mondta, hogy Katkáék a tudásukat csak pénzért osztják meg a nyilvánossággal. Ezért a tudásért a Magyar Úszó Szövetség hajlandó-e valamilyen módon vagy formában fizetni?
– Nem biztos, hogy érdekel minket ez a tudás. Nem akarok gúnyolódni.
Van Magyarországon egy környezet, nem másolhatunk rendszereket egy az egyben. Katinka Amerikában tanult négy évig, ott ugyanezt csinálta, mint most, csak most hivatásszerűen kezdte el. Most ő ezt folytatja, mert kiszámolták, hogy ebből meg is lehet élni. És egyébként brutális, amit csinál, meg amit bír, szóval a magam részéről meghajtom a fejemet, de az, hogy mi ezt általánossá tegyük, nem vagyok meggyőződve arról, hogy magyar viszonyok közt helyes. Amíg így van, nem is fogjuk megtenni.
– Mit lát: csökken a különbség Katinka és a világ között?
– Előbb-utóbb csökkenni fog. A végtelenségig nem lesz ez így, ahogy most van. Mike Tysont is kiütötték a végén. Vegyük tudomásul, hogy nem tart semmi sem örökké! Jelen pillanatban stabilan őrzi a pozícióit.
