Újra büszkének lenni

Ülünk, szinte lebegünk Kapolcs felett, no persze ez nem a mindenhatóság, hanem a körjegyzőség és a polgármesteri hivatal kiváltsága csak, tekintve, hogy tetőtéri az iroda. Innen szép rálátás nyílik – bürokratikus értelemben is – a fesztiválra. Félidőnél tart a 21. alkalommal megrendezett Művészetek völgye; míg a fesztivál sokaknak az éves nyaralást jelenti, akadnak, akik szerint a „kultúrhorda” csak kihasználja az amúgy is elszegényedett településeket. Kapolcs tavaly megválasztott polgármestere, Márvány Gyula Tiborné megnyugtatott minket, a „Völgy” otthon van a völgyben.

Polgármester asszony, röviden kezdem: jó a Művészetek völgye Kapolcsnak?
– Rendkívül röviden tudok válaszolni: jó a településnek a fesztivál.
– Borúsabb hozzáállás szerint a szervezők csak kihasználják, a fesztiválozók pedig letarolják a falut. A helyieknek semmi nem marad, csak a szemét.
– Mint minden fesztiválnak, a Művészetek völgyének is vannak ellenzői és támogatói is. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy egyértelműen a község hasznára válik a fesztivál. Van jó néhány közmunkásunk, aki napjában háromszor szedi össze a szemetet, és a hulladékszállítónk is napjában többször üríti ki a konténereket.
– Polgármestersége előtt is ön felelt a szállásokért, így a legjobbtól kérdezem: hány vendégéjszakát jelent Kapolcsnak a rendezvény tíz napja?
– Minimum hatszáz vendégéjszakát jelent, ezenkívül a vásárosok jó része is a magánudvarokban pakol ki, így a területbérlés is jelentős bevételt hoz. Az idei fesztiválon elindítottuk a kék abrosz mozgalmat, ami a vendégasztalra épít: a falusi portákon a helybeliek fogadják a vendégeket, helyi specialitásokat főznek, házi készítésű szörpöket, lekvárokat, erdőn gyűjtött gyümölcsöket, gombákat kínálnak. Köszönhetően a törvényi szabályozás megváltoztatásának (eddig erre nem volt lehetőség), a jövőben ezt egyre több falusi porta bevonásával szeretnénk bővíteni. Olcsóbban finomabbat tudunk előállítani, és legfőképpen: helyit.
– Az idén három település, Monostorapáti, Öcs és Pula nem vesz részt a fesztiválon, aminek a szervezők szerint financiális okai vannak. Ez azt jelenti, hogy a települések is beszállnak a költségvetésbe?
– Nem, a falvak nem szállnak be, nem is tudnának. Mindegyik településünk – önhibáján kívül – hátrányos helyzetű, tehát nem képes anyagilag beszállni. Annak, hogy ez a három falu az idén kimaradt, a fesztivál költségvetésének csökkentése az oka.
– Tegnap délután avatták a felújított falumalmot és molnárházat, ez is annak a jele, hogy Kapolcs a vízimalmok imázsára épít.
– Amikor Márta István megalapította a fesztivált, látta, hogy ez egy meglehetősen elszegényedett, iparral és termelőszövetkezettel már nem rendelkező település, így arra gondolt, hogy a gyönyörű fekvésű falu a kulturális turizmusban bízhatna. Ebből nőtte ki magát a Művészetek völgye is. A szervező Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet ars poeticája a kezdetektől az értékmentés összekapcsolása a turizmussal, és azt gondolom, hogy ez most már szépen láthatóan kiteljesedik. Ennek legújabb állomása a molnárház felújítása is, ebben lesz majd egy régiós közösségi tér is, aztán a Leader-központnak helyet adó csigaház is ide sorolható. Nem beszélve az írott és a szájhagyomány útján őrzött értékek továbbörökítéséről. Ez volna a település és a fesztivál célja is, belevonva persze mindebbe a helybelieket. Nekünk újra kell tanulnunk büszkének lenni a saját értékeinkre és arra a virágzó életre, ami itt volt a vízimalmok idején. Mivel mindez gyakorlatilag elfelejtődött, nagyon sokat köszönhetünk az egyletnek.
– Az lenne az igazi, ha ez az értékmentés és kulturális turizmus nem csak erről a tíz napról szólna.
– Nem is csak erről szól. Most indítunk el egy kézművespiacot, amelyet szombatonként a faluház udvarán rendezünk majd. Egyelőre kapolcsi közös piac néven működik majd helyi termelők, biogazdálkodók, kosárfonók és keramikusok bevonásával. Ezzel egy időben a faluházban kiállításokat szervezünk majd a környékbeli művészekkel, délelőtt pedig filmvetítések lesznek. Havonta egyszer egy túrát próbálunk szervezni, illetve a kék abrosz mozgalomban részt vevő porták is – felváltva – megnyílnának ezeken a napokon. A működő falumalomban bemutatjuk a helyi malmok hagyományát, a gabonafajtákat, az iskolai emlékhelyen körülbelül száz év anyagát állítottuk ki – ezt is most nyitottuk meg. És érdekes a kovácsműhely-múzeumunk – arra számítunk, hogy aki idejön, valóban megismerheti és megszeretheti a falut az év minden részében.
– A fesztiválszervezés és a faluvezérlés mellett jut idő egyáltalán a kulturális katarzisra?
– Persze, igyekszem elmenni azért a programokra is. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy szeretek évről évre új embereket megismerni. Ez fantasztikus érzés, és persze barátságok is születnek a Művészetek völgyének köszönhetően. Még ha csak évente egyszer látjuk is egymást, nagyon örülünk a találkozásnak. Én igazából ezt a forgatagot nagyon szeretem. Hatalmas dolog, hogy a kultúra eljön hozzánk.
– Visszatérve a szálláshelyekre. Minden évben azt hallom, annyian jönnek, hogy a végén nem sikerül fedett helyet találniuk. Hogy lehet ennyi fesztiválozót – a sátorozókkal együtt – elszállásolni ebben az apró faluban?
– Élükre fektetjük őket.