Az utóbbi időszakban egyre nagyobb figyelem irányul az Akadémiai Dolgozók Fórumára (ADF), amely a hazai tudományos élet szereplőit kívánja képviselni. Bár a szervezet eredetileg a kutatói autonómia és az intézményi függetlenség védelme érdekében alakult, működése kapcsán komoly kérdések merülnek fel.
Az ADF pénzügyi működése és belső döntéshozatali mechanizmusai nem nyilvánosak. A szervezet hivatalos honlapján elérhető alapszabály alapján nem egyértelmű, hogy a szervezet pontosan miként működik,
milyen formában választják meg a vezetőiket, illetve a közgyűlésekről sem fellelhető semmilyen hivatalos dokumentáció.
Mindössze annyi tudható, hogy az elnökség három tagját az egyesület 2025. március 17-i, a többi három tagot 2024. szeptember 23-i közgyűlése választotta meg.
Szintén nem világos az ADF-fel kapcsolatban, hogy pontosan miként gazdálkodik a bevételei felett. A szervezet honlapja szerint ugyanis az ADF havonta 500 forintot szed be a tagjaitól, emellett pedig támogatásokat és az szja-felajánlásokat is elfogadja. Arról azonban semmilyen hivatalos információ nem áll rendelkezésre, hogy ezeket a forrásokat pontosan mire is használja az Akadémiai Dolgozók Fóruma.
Pénzügyi beszámoló hiányában pedig az sem nyilvános, kik döntenek ezen pénzek elosztásáról.
További ellentmondás, hogy a szervezet vezetése gyakran hivatkozik magára, mint a széles tudományos közösség képviselőjére, ám valójában a szervezet nem tart olyan eseményeket, amelyeken minden tudós elmondhatná a véleményét. A szervezet teljes átláthatatlansága, a konzultáció hiánya pedig arra enged következtetni, hogy az ADF valójában nem is egy, a magyar kutatókat és tudományos munkatársakat képviselő szervezet, hanem egy társaság, amely mindössze a saját érdekeit védi.
A sajátos érdekvédelemre jó példa a szervezet elnöke, Bán-Forgács Nóra. Az ADF elnökének ugyanis nyilvánvalóan nem áll érdekében a kutatóhálózat átalakítása. A hölgy, aki jelenleg a Milton Friedman Egyetemen is tanít, korábban az EBESZ főtanácsadójaként, az ENSZ szakértőjeként és az EU Nyugat-balkáni Projektjeinek emberi jogi szakértőjeként tevékenykedett. Ezek a pozíciók jól mutatják, hogy szorosan kötődik a nemzetközi liberális jogászközösséghez.
Bán-Forgács a Visegrad Fund nemzetközi pályázatát 2024-ben nyerte el, amely szervezet a CEU-val és a Nyílt Társadalom Archívummal is kapcsolatban áll.
A Jogtudományi Intézet, ahol Bán-Forgács Nóra is dolgozik, pedig hosszú ideje a baloldali jogászelit egyik fő műhelye. A Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetének (TK JTI) munkatársai között többen vannak, akik valamelyik Soros-féle szervezetnél is tevékenykednek, vagy valaha ott dolgoztak, például a Magyar Helsinki Bizottság vagy a TASZ kötelékében, de olyan is van közöttük, aki a CEU-n oktat.
