A játék és a nemzet

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

A gyűlölködők nem aljas emberek, hanem a huszadik század súlyosan traumatizált áldozatai.

Puzsér Róbert
2016. 06. 23. 9:03

Aligha adódik ennél alkalmasabb pillanat arra, hogy a magyar társadalom megtanulja, milyen pusztító hatású a világnézeti acsarkodás. Most ismerhető fel a legpontosabban, hogy a gyűlölködők nem aljas emberek, hanem a huszadik század súlyosan traumatizált áldozatai. Tizenegy labdarúgóra néznek, de csakis a kormányfő ügynökeit látják, képtelenek azonosulni egy magyarokból álló csapattal, képtelenek a holokausztban meglátni a nemzeti tragédiát, képtelenek a magukénak érezni mindazokat, akik az ő anyanyelvüket beszélték, akik az ő szomszédjukban laktak, és akiket elpusztított a nemzetiszocializmus.

A Saul fia amilyen méltó, olyan megrendítő mementója a gyalázatos huszadik századnak, ez a válogatott meg a tagjait körülvevő szeretet és büszkeség pedig jó alapja lehet egy élhetőbb huszonegyediknek. A nélkül a világra nyitott, befogadni és tanulni kész attitűd nélkül, amit Storck, Möller vagy Nikolics személye hordoz, és ami fémjelzi ezt a csapatot, semmiféle felzárkózás nem létezik – vagy ha igen, annak ára az önfeladás.

Dárdai Pál olyan erkölcsi forradalmat hozott a magyar válogatottnak, ami fájóan hiányzik abból az áporodott és romlott öltözőből, amit magyar közéletnek hívnak. Ez a forradalom maradt el a rendszerváltáskor, s emiatt fuldoklik épp az ország a Nemzeti Együttműködés émelyítő posványában. A mutyizással, haverkodással és inkompetenciával terhelt hazai futballszakma képtelen volt sokszor jobb játékosokból akár csak hasonló teljesítményt kihozni. Dárdai elutasította Kádár Magyarországát, és gerincet növesztett a nemzeti tizenegynek. Végre lett egy olyan magyar válogatott, amelyik nem próbál mindent megúszni, amelyik egy tál krumplilevesnél többet akar, amelyik hajlandó küzdeni és áldozatot vállalni a sikerért.

A közösség élményében játékos és szurkoló eggyé válik. A nacionalizmus amilyen pusztító, olyan teremtő erő: a magyarok kultúrájának és történelmének legszennyesebb s legékesebb lapjait ugyanezzel a tintával írták tele. A modern embernek félnie kell az erejétől, mégsem mondhat le róla. Ez önazonosságának forrása a globális világban, s ez lehet megmaradásának legfőbb záloga is.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.