„Hogy a bámulatra méltó körömkaristolás enyhítse az ön felhámjának irritációját!” – vakarom meg fülemet, mielőtt saját kezembe venném sorsom irányítását. Enyhén megremegő orrcimpával illatolom a reggel frissítő illatát jelentő kávémat, míg Nzunga Mombubwe és Lgombo Nekwombomo, a két megbecsült, jó egészségnek örvendő ültetvényi munkás széles mosollyal int felém egy új nap kezdetén. Bölcs bennszülöttarcuk ráncaiból szinte sugárzik Afrika aranyló bölcsessége. Minden új nap egy új kezdet, jut eszembe az elképesztően eredeti gondolat.
„Hogy a kétségbevonhatatlan metszőélesség redukálja az ön szaruszövetének szünetlen burjánzását!” – rikkantom körmömet vágva, mert hát a legnagyobbak is küszködnek efféle kicsinyes kényszerekkel. Ha nő a körmöm, az annak jele, hogy élek. Márpedig ha élek, akkor minden pillanat egy újabb pillanat kapuja. Szédítő örvény az élet, mesés lehetőségek minden négyzetcentiméteren!
Életem szüntelen rohanás, a napok újabb és újabb próbatételek elé állítanak. Ezért fontos számomra a biztonságos kötődés. Most például a cipőmet kötöm be, és gyöngéden suttogom: „Hogy a felülmúlhatatlan kötőszilárdság legyen önnel örökkön!”
Lépteim koppannak a lépcsőház kövén, nap vakít a kamerába, lám, milyen jelentőségteljes életet élek, kibírhatatlanul szép a létezés, ha értelmes tranzakciókkal töltjük ki. Fodormenta-pasztillát passzolok a szájamba, mosolyom elvarázsolja a szembejövőket. Ezüstös dércsipke futja be szempillájukat, sapkájuk peremét, és egészséges pír ül az arcukra, úgy haladnak tovább, mint egy karácsonyi képeslap figurái.
Kabátom a fogasra röppen, sálam libbenve követi, kesztyűim mókásan csusszannak a bolyhos zsebekbe, én pedig fejemre biggyesztem a profi head-setet, és körbepördülök forgószékemen. Minden idegszálammal a munkámra koncentrálok, nem mindenki mondhatja el magáról, hogy nap nap után ilyen változatos, embercentrikus feladatok várják. Dallamosan, érzékien búgom a kagylóba: „Az ön hívása roppant fontos a számunkra. Tájékoztatom, hogy beszélgetésünk rögzítésre kerül. Miben segíthetek?”
