Persze a légkondicionált épületben olyannal is találkoztunk, aki elmondása szerint a sorban állás miatt már „kihordott lábon egy infarktust”, így egészsége megőrzése érdekében humorral írta felül ezt a tragikomikus jelenséget. „Feleslegesen nem idegeskedem már, órák óta sorban állok, már szóltam anyának, hozza ide az ebédem, ha úgy alakul, vacsorázni is itt fogok” – mondta portálunknak a jegyárusítási mizérián már csak mosolygó idős, hatvani férfi.
Ez a mentalitás volt tapasztalható a SYMA-csarnoknál várakozók között is, ahol a 30 fokos hőség csak tovább hevítette az amúgy sem nyugodt kedélyeket. „Nem értem a szövetséget, Szlovákiából autóztam fel, azért, hogy jegyet váltsak, de fogalmam sincs, jut-e nekem jegy” – panaszkodott a felvidéki férfi. Az információhiány általánosan elmondható jelenségként lengte körül az egykori Népstadion szomszédságában található jegypénztárat. Többen az előttünk vagy mögöttük állóktól értesültek arról, hogy hiába hozták el barátaik iratait, csak maguknak vehetnek jegyet. „Miért nem lehetett több pénztárat megnyitni? A szövetség tudta, hogy ekkora roham várható. Néhány pénztárral több, és már mindenki jutott volna jegyhez” – ecsetelte a konstruktív megoldási lehetőségek egyikét, egy budapesti lakos, aki csak azért vett ki szabadságot, hogy megvásárolhassa belépőjét.
A káoszos nap esszenciája két, a Puskás Ferenc Stadionhoz gyrosért rohanó felvidéki fiatal örömittas ünneplése, akik arra az egyszerű kérdésre, mennyi ideje álltak sorban, csak annyit mondtak: „nem számoltuk, igaz, tegnap utaztunk fel Pestre a jegyvásárlás miatt, és hajnalban már beálltunk a sorba, de nem érdekel, ez a mérkőzés mindent megér”.
Fejetlenség ide, káosz oda, a magyar ember ugyan morgolódva, szidva a szövetséget, de több órát sorban áll csak azért, hogy szeptember negyedikén láthassa, ahogyan – a tippek többsége szerint – a magyar válogatott 2–1-re felülmúlja Romániát. Legyen így!
