Ki lesz a foci-Eb magyar sztárja?

Király és Gera utolsó nagy dobására készül, Nagy Ádám és Dzsudzsák előtt kapuk nyílhatnak meg.

No ő az, akit a két évvel ezelőtti bukaresti égés után nem sokan szerettek volna újra címeres mezben látni. Ehhez képest a pótselejtezőn a legbiztosabb pont volt a védelemben. A románok ellen írták le, a románok ellen tért vissza, de mekkora különbség volt a két teljesítmény között! Az a szeptember 4-ei meccs volt Bernd Storck belépője is, aki azután már komolyan számolt Guzmiccsal. A hátvéd Észak-Írországban még gólt is szerzett.

Rengeteget fejlődött a lengyel bajnokságban, a Wisla Krakównál, főként fejben. Ez a mentális erő hozta vissza a nemzeti csapatba is. Hogy Krakkó-e neki a végállomás, azt majd az idő eldönti, mindenesetre Királlyal ellentétben neki a jövőjét is komolyan befolyásolhatja majd, hogy mit sikerül mutatnia Franciaországban. Ki tudja, a bukaresti pokolból milyen magasra vezethet az útja

A pótselejtezőkön robbant be a köztudatba, addig jóformán csak a Fradi szurkolói ismerték a teremfocistából átvedlett középső középpályást. A húszéves futballista norvégok elleni játékát Hajdú B. István kommentátor például Makélélééhez hasonlította, s a török Bursaspor egyik megfigyelője sem fukarkodott a jelzőkkel, mikor arról beszélt, hogy az elmúlt ötven évben nem látott hozzá hasonló tehetséget. A Ferencvárosnál már beszédtéma, hogy mikor csinálnak pénzt Nagyból, de azért jó érzékkel az Európa-bajnokságot még megvárnák az értékesítésével.

A fiatal srácra komoly feladat hárulhat Franciaországban, ugyanis egy alapvetően defenzív csapatban kulcspozíció a védekező középpályásé. Nem csak az ütközéseknél, a labdaszerzésben és a területek szűkítésében, hanem az előrejátékban is. A tornán megmutathatja mentális felkészültségét, hogyan tud nyomás alatt passzolni, mélységből akciókat indítani. Erre a feladatra a Fradiban nincs akkora szükség, ugyanis a zöld-fehérek uralják a hazai mezőnyt, nem játszanak komoly presszió alatt – csak egyszer-egyszer, az Európa Ligában kellett volna

Nagy alkalomadtán olyan játékosokkal találhatja szemben magát, mint Kevin De Bruyne vagy éppen Andrés Iniesta. Ha ellenük is megállja a helyét, akkor szavatolható a remek nyugati szerződés. Egy másik Fradi-játékos példája lebeghet a szeme előtt; a bosnyák Muhammed Besic pazarul teljesített ezen a poszton a brazíliai világbajnokságon, most pedig a Premier League-ben játszik.

Ha valaki, akkor ő az a magyar játékos, aki a jelenlegi garnitúrából bizonyított külföldön a legmagasabb szinten is. Sokan látták volna sokszor szürke angol csapatok helyett a spanyol vagy a holland ligában, de Zoli megbecsülte a helyet, amelyet a West Bromban és a Fulhamben is kivívott magának. Európában igazán egyszer volt lehetősége megmutatni magát, akkor a Fulham egészen az Európa-liga döntőjéig menetelt, és ezt nagyrészt Gera parádés teljesítményének köszönhette. Remekelt a Hamburg és a Juventus ellen is, az Atlético Madrid elleni fináléban pedig gólpasszt adott. Nem ijed meg a nagy feladatoktól, Franciaországban pedig ő kell hogy legyen a válogatott vezére, legalábbis a játékot tekintve.

Fiatalabb már ő sem lesz, neki is az utolsó nagy dobása lehet az Eb, harminchét évesen léphet pályára élete első nagy nemzetközi tornáján. A válogatottban már nem támadó középpályást játszik, ahhoz már lelassult, nem elég dinamikus. Dárdai Bukarestben találta meg neki a középső középpályás posztját, több védekező feladattal. Innen viszonylag mélyről szervezheti a támadásokat, kell a játékintelligenciája a pálya közepén.

Új szerepének nagy hibapontja, hogy nem képzett védekező játékos, ez a szereléseknél látszik leginkább; a selejtezők során két kulcsmeccsre is kipontozta magát, sárga lapjai miatt nem játszhatott sem a románok, sem a norvégok ellen Budapesten. Mindenesetre ő a nemzeti csapat talán legbiztosabb pontja, hozza, amit várnak tőle, jól kezeli a forró szituációkat, ráadásul a Fradiban igazi vezérré is vált. Kell majd a higgadtsága a nehéz periódusokban.

Lovrencsics annak idején a kertek alatt igazolt Lengyelországba, megmutatta, hogy egy Pápa-szintű csapatból eligazolva is lehet karriert építeni külföldön. Mert az ő poznani szereplése az, a szurkolók egyik kedvence, akinek most ugyan nincs jó szezonja, de a Lech még összeszedheti magát a pocsék idénykezdet után.

Gergő nagy erénye – és talán eddigi pályafutásának kulcsa is –, hogy igazi profi, aki ha ugyan nincs is ihletett formában, a feladatait pontosan, lelkesen végzi, így értékes tagja a csapatnak. Tőle a kiemelkedő játék még várat magára címeres mezben, de mikor, ha nem egy komoly tornán jöhet meg az áttörés?

Lovrencsicsnél már régebb óta pedzegetik, hogy Németország lehet a következő állomás, ehhez jó ugródeszka lenne néhány remek meccs az Eb-n. A németek úgyis előszeretettel igazolnak Lengyelországból, ahol a játékosokat a nyugat-európai futball elvárásaihoz mérten próbálják felkészíteni.

A posztja ráadásul szélső, amelyre az általában egy csatárral játszó magyar csapatban mindig égető szükség van, ez növeli az esélyeit a kezdőcsapatba való kerülésre. Mindkét oldalon bevethető, ez kedvez a taktikai variációknál, és rengeteget tud futni, ami pedig a szélsőket alkalmazó csapatoknál kulcskérdés a védekezésnél. Igazi modern erényekkel felvértezett játékos, aki vár a nagy lehetőségre.

A csapat kapitánya. Most már nem csak a szalag van a kezén, képes is vezetőként viselkedni a pályán és azon kívül is. Ő a magyar futball jelenlegi legnagyobb sztárja, akit rendesen megfizetnek külföldön. Igazi modern futballsztori az övé, a nagy eindhoveni berobbanástól a pénzes orosz kalandokon át a török álomszerződésig. De azért érez egy kis elégedetlenséget a magyar szurkoló, ugyanis Dzsudzsák talán egy komolyabb bajnokságban is játszhatna huszonnyolc évesen.

Ráadásul akinek ilyen bal lába van, aki ilyen gyors és játékügyes, az a válogatottban is nyújthatna sorozatosan kiemelkedő teljesítményt, mert nem csak egy-két felvillanást várunk el tőle. Saját bevallása szerint egy nagy dobása még lenne az átigazolási piacon, Bursából akár egy nagy isztambuli csapathoz is vezethet az útja, ahol végre a Bajnokok Ligájában is szerepelhetne.

Ehhez lehet kulcs a franciaországi torna. Na meg ahhoz, hogy bizonyítsa a magyar szurkolóknak is, Dzsudzsák Balázs több egy egyszerűen tehetséges futballistánál. A románok elleni gólja felejthetetlen marad, szívesen látnánk tőle hasonlót a nyáron is.

Most Böde a magyar futball talán legizgalmasabb alakja. Igazi csupaszív játékos, aki kendőzetlenül elmondja a véleményét, és nem játssza el az NB I-es sztárt, még ha most meg is tehetné. Szerencsére nem csak a csípődobásai emlékezetesek, hanem a góljai is, a Feröer elleni találatai nélkül nem izgulhattunk volna annyit azért a legjobb harmadik helyért – aztán jöttek a törökök

Böde pont az a népmesei magyar hős, akitől az ember a csodát várja egy-egy komoly mérkőzés feszült pillanataiban. Olyan futballkarakter, aki bejön csereként, vág kettőt, aztán megy a polémia, hogy miért nem volt kezdő. Igazi dzsóker lehet az Eb-n, amolyan szupercsere. Nem annyira sokoldalú csatár, mint Priskin vagy Németh, és nemzetközi tapasztalata is elenyésző, de a statikusabb játékot igénylő meccseken akár kezdő is lehet.

A válogatott egy üde színfoltja, aki akár egy zsíros külföldi szerződésért is játszhat majd Franciaországban. Bár jól érzi ő magát a Fradiban.

A plusz egy most több játékost takarhat; Kádár Tamás, Németh Krisztián, Elek Ákos, Nikolics Nemanja vagy éppen Kleinheisler László is kulcsszereplő lehet Franciaországban. Őket az is mozgathatja, hogy kapjanak egy jó ajánlatot valamelyik erősebb európai bajnokságból. Kádár már játszott Newcastle-ban, miért elégedne meg kevesebbel? Németh remekel Amerikában. Elek Ákos Kínában keres sokat, de Európában nem lenne olyan távol hazájától. Nikolics vezeti a lengyel góllövőlistát, a következő szezonban szórhatná magasabb szinten is a gólokat. Kleinheisler pedig lehet, hogy már egy külföldi klub mezét teszi majd le a nyári szünetre a válogatottért, elképzelhető, hogy éppen új csapatot keres majd.

Mindannyiuknak van plusz egy oka, hogy kiemelkedőt nyújtsanak majd az Európa-bajnokságon.